Tizenkettedik századi szentélyre és kápolnára bukkantak Nyárádszentlászlón

Ottjártunkkor Soós Zoltán múzeumigazgatónak és lelkes kis csapatának a templom alapjában éppen egy gótikus ajtókeretet sikerült kibányásznia, míg Győrffy Zalán egy, a napokban feltárt késő barokk kriptából előhalászott Zsigmond-kori pénzérmét mutatott fel. A sírokban boglártöredékeket és ruhadíszeket is talált. A külső falon már helyreállították a vakolat leverése után feltáruló késő gótikus szoborfülkét.

„Érdekes, hogy olyasmikkel találkozunk itt, a Nyárádmentén, ami a székely közösségre nem jellemző. Nem is annyira falusi, mint inkább uradalmi templomnak néz ez ki. Középkori templomainknak ugyanis nagyon ritka esetben állt külön a tornyuk, de még ennél is furcsább, hogy a szentély mellé húzták fel. Ezt az építkezési stílust inkább a koldusrendi kolostoroknál lehet megfigyelni. Az is érdekes, hogy a szentélyből nem ajtó, hanem boltíves nyílás vezetett egy kápolna felé” – mutatott az utóbbi napokban a vakolat és a padlózat alól kikerült nyomokra Soós Zoltán.

A régészek megállapították, hogy a mai, késő Árpádkori templom szentélye egy másik, a tizenkettedik század végén, a tizenharmadik elején épült román kori szentély fölé emelkedik, míg a templom egy korábbi temetőn helyezkedik el. A 12. századbeli lakosságról nem tudni, hogy a székelység sorából került ki, vagy sem. Soós szerint azonban valószínű, hogy a térségben már léteztek magánbirtokosságok. Az első földesúr, akiről korabeli okiratok is említést tesznek, az egy bizonyos Sigér volt, a 16. században.

Feltételezések szerint valószínűleg ő és családja támogatta a jelenlegi szentély kifestését. Az ásatásokkal párhuzamban a falképek feltárása is folyik, amit a Kiss Lóránd által irányított csapat végez.

Míg a történészek és restaurátorok a nyárádszentlászlói hívek múltja után kutakodnak, Kiss Mihály lelkipásztor és az általa megfogadott székelyföldi mesteremberek a templom jövőjéről próbálnak gondoskodni. Amint a faluban 36 éve szolgáló tiszteletes újságolja, az elmúlt év folyamán a kultuszminisztériumtól kapott 239 ezer lejt a műemlékjellegű templom rendbetételére.

„Nagyon sok mindent kellene tennünk, de hát ez a pénz mindössze a munkálatok egy részére lesz elegendő. Hogy mivel pótoljuk meg, még nem tudjuk, de bízunk Isten gondoskodásában” – reménykedik a százhúsz főre apadt gyülekezetet szolgáló pap. Amikor jó három és fél évtizede Kiss Mihály a faluba került, még 320 unitáriusnak szólt az 1498-ban öntött 450 kilogrammos harang. Egy évszázaddal korábban pedig hatszáz szentlászlói vallotta magát unitáriusnak. A kiöregedett gyülekezet nagy része többnyire kollektívnyugdíjas, akit inkább az egyház támogat, mintsem fordítva.

A templom rendbetétele és a feltárások azonban megmozgatták a nyárádmenti falu lakóit. Mivel az istentiszteletek az építőteleppé alakult templom falai között zajlanak, mindenkinek van alkalma megcsodálni a fal és a föld alól előkerülő értékeket. „A freskók létéről eddig is volt tudomásunk, de hogy ennyi minden táruljon elénk, soha nem hittük volna. Ennek a hívek is örülnek, bár szerintem nincsenek teljes tudatában annak, hogy mekkora értékeket rejteget ez a templom” – állítja a lelkész.

A néhány hete folyó feltárási munkálatokkal csak a múltnak egy részét sikerült felszínre hozni. A kutatók jövőben szeretnék folytatni a munkájukat, hisz Orbán Balázs életművéből tudják, hogy a legnagyobb székely idejében még védőfal vette körül a domboldalra épült templomot. „Ha sikerül pénzt szereznünk, 2010-ben is szívesen visszatérnénk, mert még sok feltárnivaló van mind a templomhajóban, mind a hajlékon kívül” – mondja Soós Zoltán, akinek idei nyárádszentlászlói küldetése a jövő héten ér véget.