Református közgyűlés a Hunyadiak várában

A közgyűlés első napiján 15 ifjú lelkipásztort szenteltek fel a 400 éves vajdahunyadi református templomban. Gáll Sándor Hunyad megyei esperes köszöntőjében elmondta, nagy örömére szolgál, hogy a legkisebb lélekszámú egyházmegyeként megszervezhették a közgyűlést, amely jó alkalom arra, hogy a máshonnan érkezett lelkipásztorok is megértsék, miért fontos a szórványban a magyarul már nem beszélő híveket is megszólítani. 

Pap Géza püspöki jelentésében a múlttal való szembenézésre hívta fel a figyelmet. „A kommunista időkben mindig is tudtuk, hogy vannak köztünk besúgók. Még viccelődtünk is ezzel, hiszen csak most, az akkori iratok feltárása nyomán kezdünk ráeszmélni arra, hogy minden apró szavunkat, rezdülésünket jelentésbe foglalták. Hogy ha éreztük, tudtuk, miért vártunk húsz évet a számonkéréssel?!” – tette fel a kérdést a püspök. Rámutatott, már kezd fény derülni a tényekre, bár az átfogó kép még nem alakult ki.

„Többször megfogalmaztam már az, hogy valakinek sikerült kibújnia a Szekuritáté nyomása alól, még nem érdem. Ha viszont valaki elbukott, az még nem megbocsáthatatlan bűn” – mondta Pap Géza. Hozzátette, a református egyház egyetlen megoldást tud erre, a bűnbocsánatot, amely azonban bocsánatkérést feltételez. A bűn elkövetőinek pedig vállalniuk kell tetteik következményét, többek között le kell mondaniuk tisztségeikről, közölte a püspök.