Plakáttal az egyházért

Az immár huszonegy marosmezőségi gyülekezetet tömörítő Kéve-mozgalom kezdeményezése egyedülállónak számít Erdélyben. Pap Géza, az egyházkerület püspöke is mindössze csütörtökön, a Krónikától szerzett tudomást az óriásplakát létéről. „Amíg nem látom, nincs mit nyilatkoznom róla, de elvileg nincs semmi kifogásom ellene” – mondta a püspök. Majd, miután fényképen is megmutattuk neki a néhány méter magas oszlopra helyezett pannót, már markánsabb véleményt fogalmazott meg. „Nagyon jó” – értékelte. Néhány kivétellel a hívek is pozitívan vélekednek: ők a jelenkor eszközeit vélik felfedezni a bátor kezdeményezésben. „A visszajelzések zöme egyértelműen kedvező. Előre tudtuk és vállaltuk annak kockázatát, hogy egyes, konzervatívabb szemléletű egyháztagunknak nem nyeri el a tetszését. Megtudtam, hogy akadt egy-két olyan ember is, aki olcsó reklámfogásnak minősítette a plakátot, mondván, az egyházat nem szabad ugyanúgy reklámozni, mint egy mosóport” – számolt be az óriásplakát által kiváltott reakciókról Brassai Zsombor. A fiatal lelkész szerint a karácsonyi plakátot húsvét előtt újabb, az élet győzelmével összefüggő bibliai üzenetet közvetítő felirat váltja. Majd, ha a támogatók állják a négyszáz lejes nyomdai költséget, negyedévente fogják cserélni a plakátot.
Az ötletről és a célról kérdezett lelkész lapunknak úgy vélekedett, hogy a papok misszióját nem szűkítheti a templom négy fala közé. „Már rég lejártak azok az idők, amikor meghúztuk a harangot, és vártuk, hogy tóduljanak a hívek. Ennél sokkal többet kell tennünk, nem ragadhatunk be a templomba. Át kell lépnünk azt a határt, amelyet a templom kapuja jelent” – magyarázta, hozzátéve, hogy az egyháznak a megújult körülményekhez alkalmazkodó misszióstratégiára lenne szüksége. A Kéve című egyházi lap köré tömörült mozgalom képviselői úgy látják, más eszközöket is meg kell ragadni az ifjúság, valamint a templomtól, az egyháztól és Istentől elforduló rétegek megnyeréséhez. Brassai szerint nem volt nehéz eljutni az óriásplakát ötletéig, hisz a hasonló eszközök szinte önmagukat kínálják. Nem kellett más, mint Zöld Endre személyében egy református hívő, aki a talapzat elhelyezéséhez felajánljon egy négyzetmétert a telkéből, három fiatal lelkész – Veress László, Domahídi Béla és Brassai –, aki megtervezze a plakátot és egy önzetlen támogató, aki kifizesse a kivitelezéshez szükséges 2500 lejt.