Mi jön a halál után?

Közöny és szellemi érdektelenség övezi napjaink zajos világában az eszkatológiát, vagyis a túlvilágról, a halál utáni életről szóló tanításokat – mondta el előadásában dr. Diósi Dávid, a gyulafehérvári papnevelő intézet rektorhelyettese, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológiai tanszékének adjunktusa. Meglátása szerint ennek oka egyfajta élményorientált életvitel, amelyet a legtöbb ember folytat – ez azt jelenti, hogy a társadalomban az az elfogadott világnézet, hogy az ember az élet egyes pillanataival törődik, a nagy képet, az összefüggéseket azonban már nem keresi.

Ugyanakkor a virtuális világban folyamatosan találkozunk a halállal, ám csak elidegenített formában, hiszen amit a képernyőn vagy a filmvásznon látunk, nem valódi, így a halál valódi értéke is banálisnak tűnhet. A teológus felhívta a figyelmet: bár legtöbben kórházi ágyon, műszerek, steril körülmények között halunk meg, nem szabad elfelejteni, hogy a haldokló nem pusztán a gyógyítás tárgya, hanem érzelmekkel, múlttal rendelkező emberi lény.

Dr. Diósi Dávid arra is emlékeztetett, hogy a katolikus tanítások szerinti tisztítótűzben Krisztus csak akkor tisztítja meg a lelket, ha az ember már életében Isten mellett döntött – a jelen, a földi élet tehát már magában hordozza az öröklét lehetőségét. A halál pedig valójában a lét kiteljesedése, anélkül életünk olyan lenne, mint egy vég nélküli mókuskerék – zárta előadását az adjunktus.

Dr. Vik János, a BBTE teológiai lektora előadásában a halálközeli élményként ismert jelenségekről beszélt, amelyek szerinte abban az esetben rokoníthatók a misztikus élménnyel, ahelyett, hogy pusztán hallucinációnak neveznénk őket, ha az azt átélő személy élete az élményt követően pozitív irányba változik. Az előadó több tudományos kutató, orvos, illetve teológus megfigyelését véleményezte a témában. Dr. Jitanu Liviu egyetemi lektornak a pokolról szóló előadása után a népes közönség kérdéseket tehetett fel az előadóknak.