A szentiváni templom, akárcsak a keresztyénség nagy ünnepein, most is kicsinek bizonyult, a fórummal egybekötött istentiszteletről sokan szorultak a falakon kívülre. „Sajtókiadványként indult, mozgalommá nőtte ki magát. A lap szinte két évvel ezelőtti megjelenése óta már nemcsak egy újságról, hanem Kéve-gyülekezetekről beszélünk. Nem csak hetilapot írunk, hanem presbiteri konferenciát, nőszövetségi és ifjúsági találkozókat, gyülekezeti fórumokat, sportvetélkedőket szervezünk. Lapunk és rendezvényeink által a régió közbeszédét próbáljuk tematizálni” – jellemezte a Eklézsiának a Kévét és a körülötte kialakult mozgalmat Brassai Zsombor. A székelykövesdi református lelkész, aki a főszerkesztői teendőket látja el, fontosnak tartotta kiemelni, hogy az újság és a mozgalom, bár a keresztyén üzenet és értékek szolgálatában állnak, korántsem számítanak egyház-politikai szócsőnek. „A kistérség lelkészei sokat gondolkoztunk azon, hogy a református értékeket valamiképpen a templom falain kívülre is el kellene juttatni. Van egy szűk réteg, amely az első harangszóra eljön a templomba. De létezik egy másik, jóval népesebb réteg is, melyhez nekünk kell eljutnunk. Így született a Kéve létrehozásának ötlete. Úgy érzem, a közel két év alatt sikerült hozzájárulnunk a klerikus és a laikus közegek közötti szakadék csökkentéséhez” – vélekedett Brassai.
A közéleti és társadalmi szolgálatot felvállaló Kéve folyamatosan rajta tartja a szemét a helyi önkormányzatok életén, megpróbálja olvasóit rendszeresen tájékoztatni a tanácsülések fontosabb döntéseiről, a helyi rendezvényekről és eseményekről. A lapot szerkesztő tizenkét lelkész meggyőződése, hogy a legkisebb közigazgatási egység is csak akkor tud jól működni, ha polgárai kellőképpen tájékozottak. A hetilapban a Brassai Zsombor mellett a leggyakrabban a mezőbergenyei és a maroskeresztúri kollégái, Domahidi Béla és Veress László nevével találkozhatnak az olvasók. Az utóbbi időben egyre több világi személy is csatlakozott, ami Brassai szerint újabb bizonyítéka a hívek felé nyitás szükségességének.
A lapnak és a mozgalomnak egy másik érdeme is van. Az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, Ötvös József szerint a Kévének sikerült „közös nevezőre” hoznia a kistérség két külön egyházkerületbe tartozó gyülekezeteit. Ötvös félig tréfás, félig komoly megjegyzése szerint, a Kéve már a beindulása után megvalósította azt, amit a püspökség több mint másfél évtizede képtelen megtenni. Annak ellenére, hogy a Székelymezőség mind földrajzilag, mind a hagyományok szempontjából egységes kisrégiót alkot, a 90-es évek elején egyes gyülekezetek az újonnan létrehozott Mezőségi Egyházmegyéhez csatlakoztak, mások meg a Marosi Egyházmegyénél maradtak. Az esperesek rivalizálása gyakran rányomta a bélyegét a lelkészek és a gyülekezetek közötti viszonyra. A kévések célja, hogy az egymás szomszédságában élő gyülekezetek jobban megismerjék egymást, s ebben a virtuális közösségben egyfajta térségi lelkiségiidentitás-tudat is körvonalazódjon.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.