Két novícius a nagyváradi premontreieknél

Ünnepi szónoklatában Fejes Rudolf Anzelm az aznap ünnepelt Krisztus színeváltozása és a szerzetesi beöltözés között vont párhuzamot, kiemelve, ahogyan az ünnep magyar megnevezésének egy másik változata szerint a Tábor-hegyen Jézus „megváltozott”, úgy változik meg a két fiatal szerzetesjelölt élete is. Azon egyházi elöljárókra utalva pedig, akik telefonon próbálták a jelölteket lebeszélni a szerzetesi pályáról, megjegyezte: a két novícius által választott hivatás nem csak a rendnek, hanem mindenkinek szól, nem csupán a rendért, hanem mindenkiért fognak imádkozni.

Olivér és Áron atya tehát most már az Úri (ma Roman Ciorogariu) utcai rendházban tölti mindennapjait. Mint Olivér atya a Krónikának elmondta, az egyéves noviciátus alatt az imádkozás mellett behatóan ismerkednek Szent Ágoston életművével, hiszen – mint ismert – a premontrei rendet az ő „reguláit” követve alapította meg Szent Norbert. A novíciusok egyébként igazából nem is a tulajdonképpeni rendházba költöztek be – azt ugyanis hosszú évek pereskedései nyomán, mondvacsinált okokra hivatkozva, máig nem szolgáltatta vissza a fehér kanonokoknak a román állam –, hanem egy aprócska részbe, ami már-már szűk a jelenleg ott élő négy férfi számára.

Kik a premontrei szerzetesek?

A premontrei kanonokrend (vagy norbertrend) a katolikus egyház szerzetesrendje, amely Szent Ágoston reguláját követi. Öltözetük színe alapján fehér kanonokok néven is ismerik őket. A rendet Szent Norbert 1120-ban alapította a franciaországi Laon melletti Prémontrében. A szerzetesi közösség Szent Ferenc és Szent Domonkos előfutárának tekinthető, mivel az őket megelőzően alapított rendek a településektől távol, a világtól elzárkózva éltek és imádkoztak. A premontreiek, monostoraikat városokban vagy forgalmas helyek közelébe építették és a szemlélődő életformát összekötötték a papi tevékenységgel.

Az ősi hagyomány szerint a fehér kanonokok II. István király (1116-1131) hívására Prémontréból érkeztek Magyarországra és Nagyvárad városától északra, a Kőrös jobb partján emelkedő dombtetőn emeltek monostort Szent István első vértanú tiszteletére, 1130-ban. A Képes krónika szerint itt temették el, rendi ruhában II. Istvánt. A 18. századi térképek még feltüntetik a monostor romjait, de ma már ennek a felszínen nem láthatjuk nyomát. A magyarországi premontrei rendházak többségének egyébként akkortájt Váradhegyfok volt az anyamonostora. A rendszerváltás után nyílt lehetőség arra, hogy Váradon ismét visszaálljon a premontrei rend, a prépost pedig Fejes Rudolf Anzelm lett. Magyarországon Csornán és Gödöllőn van jelenleg rendi közösségük.