Kántorért imádkoznak

Közvetlenül az ünnepi szentmise után Ionicã Pop, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia tanára és Takács Noémi besztercei zenetanárnõ és orgonista szólaltatta meg az elsõ világháború idején károsodott hangszert. Akkor golyót öntöttek a fõsípokból, melyeket utólag nem pótoltak. Az idõsebb hívek viszont emlékeznek, hogy ha hamisan is, de a 70-es évekig csak szólt az orgona, majd hosszú idõre elnémult. A gróf Zichy Domonkos püspöktõl 1873-ban adományként kapott hangszer restaurálását ezelõtt másfél évvel a mintegy hatszázötven katolikust számláló közösség plébánosa, T. Kovács Attila kezdeményezte. Zichy gróf a 19. században Óradnán és környékén templomot, iskolát, patikát és jótékonysági intézményt létesített. Nevét márványtábla õrzi az óradnai templom falán. „Ebben a hatalmas ortodox román tengerben, az orgona nemcsak a katolicizmus egyik jelképe, hanem egyben olyan eszköz is, mellyel hangosan hirdethetjük: mi, magyarok is létezünk” – vallja a T. Kovács Attilát néhány hónapja felváltó Timár Zoltán plébános. A hívek is úgy érzik: azzal, hogy hoszszú idõ után elõbb a 2006-ban restaurált ólomkristály ablakok, majd a patinás orgona visszakaphatták eredetiségüket, új történelmi fejezet nyílt a közösség életében. „Most már csak egy kántorra lenne szükségünk” – mondja a pap, aki attól tart, hogy szakember híján a következõ búcsúig nem lesz kinek megszólaltatnia az újraszentelt orgonát. „Jó lenne, ha egy olyan magyar tanítónõt vagy óvónõt találnánk, aki a hangszeren is tud játszani” – játszadozik a gondolattal Timár Zoltán. Az elmúlt években volt már próbálkozás arra, hogy a Radnai-havasok lábánál fekvõ, egykori bányásztelepülés magyarsága olyan pedagógust hozasson a Székelyföldrõl, aki megkísérli az elektromos orgona megszólaltatását.

„A gond az, hogy az óradnai szórványba merészkedõ kezdõ tanítók többsége nem tud játszani orgonán. Mi annak is örülünk, ha a fiatalok egy-egy évre pedagógusként hajlandók ide, a világ végére költözni” – mondja Bauer Ilona, a helyi magyar közösség egyik szervezõje, aki a plébánoshoz hasonlóan nagyon sajnálná, ha az óradnai orgona hangja csak kivételes ünnepeken töltené be az 1824-ben épült fõtéri templomot. „Ennek az orgonának személyisége van. Amikor lentrõl hallgatja valaki a játékot, az akusztikája és a hangja páratlan csengésû” – állítja az ünnepségen Kájonit, Lisztet és Cronert játszó Takács Noémi. A besztercei mûvésznõ úgy véli: a klaviatúra és a kántorszék közötti szûk hely komoly próbára teszi az orgonán játszó személyt, de mégis örül annak, hogy a hívek nem új hangszerre cserélték fel százharminc esztendõs hangszerüket.

„A templomban történt pozitív változásokat az életben történõ változásoknak kell követniük“ – véli Geréd Péter belsõ-szolnoki fõesperes. Prédikációjában a besztercei pap arra kérte Munkás Szent Józsefet, a templom védõszentjét, hogy a környék sorra bezárt bányái helyett teremtsen új munkahelyeket. „Sok mindent, jót, meg kevésbé jót rá lehet mondani a magyar emberre, csak egyet nem. Azt, hogy munkakerülõ, tekergõ lenne. Ezért kérjük a templom védõszentjét, Szûz Mária jegyesét, adjon újabb munkalehetõséget a környék szórványmagyarságának” – imádkozott Geréd Péter.