Romániai ellenállás kételkedés formájában: politikai passzivitást valószínűsít a járvány kapcsán megnyilvánuló bizalomvesztés

Bár nem vonzanak óriási tömegeket, azért Nagy-Britanniában, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban sokan tüntetnek a korlátozások ellen. Várhatóak-e Romániában hasonló megmozdulások, ha tovább szigorodnak az intézkedések? Minek tulajdonítható a különböző szabadságjogok egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen mértékű korlátozásának elfogadása a társadalom által? Félelem? Racionalitás? Meggyőzhetőség? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk Horváth István szociológushoz.

Megalapozott korlátokhoz alkalmazkodnak a polgárok

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője kifejtette: a társadalmak – még az olyanok is, amelyek hosszasan tapasztalták meg a rendnek a jogba ágyazottságát – a hatalom szabályozottságára épülő szabadságot, viszonylag jelentős korlátokat képesek felvállalni, amennyiben azt legitimnek, megalapozottnak tartják. „A második világháború során Angliában jegyrendszer keretén belül jutottak hozzá az alapvető élelmiszercikkekhez. Még a Buckingham-palotában lakók is. A második világháború környékén Stockholm lakóinak parcellákat osztottak ki megművelésre, ugyancsak az ellátási gondok csökkentése érdekében. Nos, ezek és az ehhez hasonló korlátozó intézkedések nem okoztak jelentős töréseket a kormány és kormányzottak között.

– állapította meg a Krónikának a társadalomkutató. Kiemelte, hogy a tavaszi helyzettel összehasonlítva most sokak számára személyes vagy közvetlen személyek élethelyzetén keresztüli megtapasztalás történt.

Horváth István szerint az alkalmazkodás esélye arányos a fennálló politikai rendszerbe, a meghatározó intézményekbe vetett bizalom mértékével. „Nos, Romániában sem az általános társadalmi bizalom, sem a politikai intézményekbe vetett bizalom nem valami magas, sőt egyike a legalacsonyabbaknak az Európai Unión belül. Ez nem föltétlenül látványos, és főleg nyilvános tiltakozó mozgalmak formájában jelenik meg, sokkal kisebb ennek a hagyománya mifelénk, mint mondjuk Franciaországban, hanem az általános bizalmatlanság elmélyülésében és sokszor bizarrul ellentmondó formákban történő megnyilvánításában” – fogalmazott a társadalomkutató. Mint mondta,

És ha kétlik azt a valóságképet, amely alapján korlátozó intézkedéseket foganatosítanak, nincsenek bizalommal azok irányában, akik ezt a problémás valóságot felépítik, ugyan biza miért ne tiltakoznának? – tette fel a kérdést a szakember. Megismételte ugyanakkor, hogy nálunk a tiltakozás nem látványos, nem utcai jellegű.

Kételkedés, tagadás, kekeckedés

Horváth István lapunknak rámutatott, sokkal inkább egyfajta általános politikairendszer-tagadást lát körvonalazódni. „És erre például azok a szöveges megnyilvánulások adnak alapot, amelyek egyre gyakoribbak a COVID-os rossz (nem mintha volna mostanság jó) hírek kapcsán.

Abban a nyilvánossági szeletben, amelyhez hozzáférnek, amelyben megnyilvánulhatnak” – vázolta a helyzetet a társadalomkutató. Úgy véli, ez az ellenállás sajátos világképet körvonalaz.

„Eltekintenék a kinyilvánított tartalmaktól.

– hangsúlyozta a szociológus.

Horváth István szerint ez az általánosuló bizalomvesztés, a szociális médiafelületeken történő hangoskodás mellett a fokozódó politikai passzivitást valószínűsíti.