A múltjára vonatkozó vádak kapcsán Lazăr – akit azzal gyanúsítottak meg, hogy együttműködött a kommunista titkos rendőrséggel, a Szekuritátéval, illetve hogy 1985-ben a nagyenyedi börtön feltételes szabadlábra helyezés lehetőségeit vizsgáló bizottságának elnökeként kétszer is megtagadta egy kommunistaellenes ellenzéki szabadlábra helyezését – ismételten cáfolt. Kijelentette: akárcsak a miniszter, ő is ügyészként tevékenykedett 1989 előtt, de fiatal közvádlóként elsősorban azon igyekezett, hogy kiismerje az intézmény működését, és betartsa a vonatkozó törvényeket.

Lazăr emlékeztetett: egy nappal korábban már bocsánatot kért az ügyészség által a kommunista rendszerben elkövetett visszaélések miatt, mire a miniszter megjegyezte: talán inkább csak a saját nevében kellett volna bocsánatot kérnie. Toader hozzátette: ő nem vett részt feltételes szabadlábra helyezésekről döntő bizottságokban, és bárki megvizsgálhatja a szakmai múltját.
„Az enyémet is” – szögezte le Lazăr.

A bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekmények felderítésével megbízott, tavaly létrehozott ügyészségről – amely kapcsán fölmerült a vád, hogy a legfőbb ügyészség minden eszközzel szabotálni próbálta a létrehozását, illetve a működését – a miniszter kérdésére, miszerint most szükségesnek látja-e, miután korábban fenntartásainak adott hangot vele kapcsolatosan, Lazăr kifejtette: miután hatályba lépett az ügyészség létrehozásáról és működésének elkezdéséről szóló törvény, a legfőbb ügyészség minden szükséges eszközt a rendelkezésére bocsátott.

A legfőbb ügyészi tisztségre Lazăr mellett még három jelölt jelentkezett, köztük Daniel Horodniceanu, a szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT volt vezetője, Marian Drilea, a DIICOT ügyésze és Gabriela Scutea, a korrupcióellenes ügyészség ügyésze. A jelentkezők közül a miniszter választja ki azt, akit a legalkalmasabbnak tart, és fölterjeszti a jelöltet az államfőnek, a kinevezés joga ugyanis az államelnöké.