Visszamenőleg csökkentette a tej árát a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet

A szövetkezet által működtetett székely­keresztúri tejgyár kríziskezelésével megbízott menedzser, Tankó László elmondta, a tejár visszamenőleges korrekciójával kapcsolatos döntés nem egy hirtelen lépés volt, erről már a szövetkezet áprilisi közgyűlésén beszélgettek.

Már akkor elhangzott, hogy megtörténhet a tej felárának visszamenőleges diszkontálása, elsősorban a változó piaci helyzet miatt. Az utóbbit negatívan befolyásoló tényezők közül a tejkvótarendszer megszűnését emelte ki, amelynek hatásai mostanra gyűrűztek be Székelyföldre.

„Tavasszal a vezetőtanáccsal közösen azt láttuk, hogy a piacon minimum húsz banival csökkentették a tej árát. Mi akkor a szövetségi gondolkodást erősítendő úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk diszkontálás nélkül az eredeti tejárat fizetni a gazdáknak. Ha nem hittünk volna a megvalósíthatóságban, akkor nem tesszük meg: ebben a vezetőtanács és mi is partnerek voltunk” – magyarázta Tankó, hozzátéve, hogy a tej nyárra meghatározott literenkénti alapára így 1 lej és 10 bani maradt.

„Ez azt jelenti, hogy ha visszamenőleg csökkentjük is az árakat, a 90 banis átlagos piaci érték még mindig kijön. Nem minden egyesület, nem minden tejtermelő kapott ennyit: van, aki kevesebbet, és van, aki többet. Az árak meghatározását a tej mennyisége és minősége befolyásolja, 25–30 százalékban” – részletezte. Kuthi Lázár tejgyári igazgató rámutatott, a piac hatására egyébként október 1-jétől egy lejre hozták vissza a tej literéért fizetendő alapösszeget. „Erre volt szükség ahhoz, hogy továbbra is nyereségesen működhessünk” – kommentálta.

„Tudjuk, hogy eddig is nehéz volt a gazdának, ezért próbáltuk meg a piaci ár feletti tejpénz fizetését, és tudjuk, hogy a gazdák sokan a megélhetésükért küzdenek. Megpróbáltuk, hogy a gyárral közösen részben vagy egészben átvállaljuk ezt a megterhelést, de el kellett dönteni, hogy erőltetjük-e tovább a felár fizetését, ezzel kockáztatva, hogy csúszni fog a pénzek kiadása, és fél év múlva nagy bajok lehetnek az üzemmel, vagy visszajövünk mi is a piac diktálta árra” – vázolta a körülményeket Tankó. „Ez kicsit olyan, mint a tüdőgyulladás: lehet, hogy most egy injekció fáj, de hosszú távon meggyógyulunk tőle” – fogalmazott, kiemelve, hogy a tej ára sem marad ezen a szinten, amennyiben javul a helyzet, azt egyértelműen a gazdák is érezni fogják.

A kisebb rossz a kisgazdáké

„Az biztos, hogy a szövetkezet a kicsiknek kedvez. Ilyen szempontból, mivel egységesen van az árképzés, a farmosoknál az általunk eszközölt visszavágás a piaci érték alá süllyesztheti a felvásárlási árat. Viszont, ha utánaszámolunk, kiderül, hogy valamivel többet kapnak a vedresek” – szögezte le a szakember, hozzátéve, hogy a kistermelők így egyértelműen a nagyobb gazdáknak köszönhetik a nekik fizetett kedvezőbb tejárat. „Ezzel a visszaszámolással is a piaci ársáv felső felén van a kisgazda, a farmos viszont lehet, hogy egy picit alatta” – jelentette ki.

Tankó László azt is elmondta, hogy az ár visszamenőleg történő csökkentése egy jól átgondolt technika részét képezte, amely a tejüzem veszteségi és finanszírozási részét is „helyre teszi”. Hangsúlyozta, megtehették volna, hogy pénzben kérik vissza az összeget a gazdáktól, ám a kellemetlenségek mérsékléséért úgy döntöttek, inkább az augusztusi tejpénzt nem adják ki, vagy ha egy termelőtől ennél is többet kell levonni, akkor a szeptemberre számolandó járandóságából is visszatartanak. „A gazdáknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy saját gyáruknak jövőképe legyen” – véli a menedzser.

„Erőltetik a gyár működését…”

Tóth Árpád jásfalvi gazda, akinek ötven tehénből álló csordája van, nem bírta tovább a keresztúri tejgyár körülményes kifizetéseit. Egy adott ponton rákényszerült, hogy máshová vigye a tejet, hiszen veszélybe került a farmja, amelyet banki hitelből épített. A visszamenőleges diszkontálás volt számára az utolsó csepp a pohárban, amely nagyjából 20 ezer lejes kárral hagyta. Emiatt sem az energiaszolgáltató számláit, sem a banki törlesztőrészleteket nem tudta kifizetni. A tejgyár körülményes kifizetései miatt a nála dolgozó munkástól is meg kellett válnia, így az állatok gondozása rá és családjára maradt.

„Három éve, hogy kínozzák, erőltetik a gyár működését, a gazdákat pedig mindenféle hülyeséggel etetik. Pénz nélkül hagytak. Itt már nem volt más lehetőség, menekülni kellett” – panaszolta Tóth, hozzátéve, hogy ha ott is problémák lesznek, ahova most hordja a tejet, akkor nem tudja, mit kezd a továbbiakban.