Szürkemarhák Gyergyóban

Ráadásul – mivel csupán annyi tejet adnak, amennyi a borjak számára szükséges – nem igényelnek különösebb gondoskodást, a pásztoroknak csupán arra kell vigyázniuk, az állatok nehogy elkószáljanak a gulyából.

A Gyergyóditróból a Cengelléren keresztül Gyergyótölgyes felé tartó utas gyakran láthatja az út mentén békésen legelésző, tekintélyes szarvkoronát viselő szürkemarhákat. A szilaj, büszke tartású jószágok alig három éve jelentek meg a szienitbánya-nyitás kapcsán elhíresült Hargita megyei Újhavas lábánál lévő legelőn, egy magyarországi vállalkozó farmján. A vidéken már csak a legidősebb emberek emlékeznek arra, hogy hajdanán a „nagygazdák” tartottak a környéken hasonló állatokat. „Igen ízletes a húsa, jó teherbíró, de kevés tejet ad” – emlékeznek többen is az idősek közül, akik megélték a kollektivizálás előtti időket. A szürkemarhaként jegyzett szarvasmarhafajta a kollektívgazdaságok elterjedésével párhuzamosan tűnt el a vidékről – a többi őshonos állatfajtához hasonlóan.

Újrahonosításukkal Erdélyben először Németh Andrea próbálkozott sikerrel. „Négy évvel ezelőtt baráti társasággal jártam a Cengelléren, a hely csendje varázsolt el” – mesélte. Már akkor eldöntötte, tette hozzá, hogy felszámolja a szülővárosában, Budapesten működő holland elektronikai cikkeket forgalmazó cégét, hátat fordít az addigi életének, s a nagyváros zaja, forgataga elől a Gyergyói-medencébe menekül.

Folytatás az 1. oldalról n A budapesti vállalkozás felszámolásából nyert tőke egy részéből Németh Andrea magángazdáktól még 2003-ban felvásárolt 30 hektár legelőt a Cengelléren, majd létrehozta a Csendvölgye Kft.-t. „A kezdetben tervezett turisztikai vállalkozás ötletét hamar elvetettem, mert sokkal inkább tisztelem ezt a gyönyörű tájat, mintsem idecsalogassam szemetelni a turistákat” – fejtegette a vállalkozó. Hozzátette: mindenképpen olyan vállalkozást akart létrehozni, amivel a lehető legkevesebb kárt okozza a környezetnek. Így jutott eszébe az állattenyésztés, azon belül is az őshonos magyar fajták erdélyi visszahonosítása. Az ötlet kivitelezésében Németh Andreát az sem akadályozta, hogy mielőtt tenyésztővé vált volna, szürkemarhát csak tévében látott.

Igénytelen szarvasmarhák

„Mindent meg lehet tanulni, még az állattenyésztést is, és bíztam azokban a helyi szakemberekben, akik az elejétől fogva felkarolták az ötletemet” – magyarázta Németh Andrea. A vállalkozót Bodó Imre, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének elnöke segítette, biztatta. Tanácsokat, szakkönyveket kapott a szakembertől, és Bodó Imre segítette hozzá ahhoz is, hogy Andrea megvásárolhassa az első 11 szürkéjét.

A 2004-ben vásárolt szürkemarha- állomány mára közel hatvanfős gulyává szaporodott, amelynek egy része már a cengelléri tanyán született. „Rideg marha a szürke, egyáltalán nem kényes” – magyarázta a gazda. Elmondta: jószágai jól bírják a gyergyói telet, a száraz, tavalyi szénát, illetve az erdei legelőkön termő kórót is beleértve mindent megesznek. Ráadásul – mivel csupán annyi tejet adnak, amennyi a borjak számára szükséges – nem igényelnek különösebb gondoskodást, csupán arra kell vigyázniuk a pásztoroknak, nehogy elkószáljanak a gulyából az állatok. „Húsa nagyon ízletes és egészséges, és elérheti a 800–1000 kilogrammos vágósúlyt is” – magyarázta Németh. Egyelőre az állomány bővítésén fáradozik, később a román vagy magyar piacon kívánja értékesíteni a vágósúlyt elérő marhákat.

Napelemek az esztenán

A vállalkozó időközben elkezdte a legelővel megvásárolt tanya átalakítását is. A meglévő régi esztenaházat ideiglenes szállássá alakította, 200 négyzetméteres istállót építtetett szürkéinek, a domb tetejére pedig takaros lakóházat készíttetett. A mesterek ottjártunkkor épp a napelemes villanyhálózat kiépítésén dolgoztak, amely a tanyán lévő összes épületet ellátja majd elektromos energiával. „A szolgáltató vállalat éppen annyi pénzért vezetett volna áramot a tanyára, mint amennyiből kiépül a tanya teljes napelemes rendszere. Ráadásul havonta érkezett volna a villanyszámla, amely alól a napelemes rendszer mentesít” – indokolta meg választását Németh.

A gazdaságban amúgy nemcsak szürkemarhákat tenyésztenek. Malac, a mangalica nevét meghazudtolva közel 150 kilogrammot nyom, barátságos röfögéssel köszöntötte gazdaszszonyát, akinek tenyeréből a kenyeret is elfogadta. Németh Andrea elmesélte, egy kan mangalica tavalyelőtt télen a farkasokkal vívott csatában vesztette életét, mert saját testével védte meg a kis ólban lévő emséket. A baromfiudvart drótháló védi a sasok, kányák, vércsék elől, amely alatt közel ötven, szintén őshonos parlagi tyúk kapirgál. Amint a lakóház is elkészül, a gazdasszony két fiával együtt véglegesen áttelepül a Csendvölgyének keresztelt tanyára.

Pályázati gazdálkodás?

A Gyergyói-medencében létrehozott szürkemarha-tenyészetet eltérő módon ítélik meg a hazai szakemberek. Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke a Krónikától értesült Németh Andrea vállalkozásáról, de nem taksálja többre a kísérletet hobbitenyészetnél. „Amikor megjelentek a strucctenyészetek, azoknak sem jósoltam túl nagy jövőt. A gyergyói szürkemarha-kísérletről is az a véleményem, hogy hasznosabb lenne a mifelénk meghonosodott fajták tartását tökéletesíteni, mintsem olyan fajtával próbálkozni, amely egészen más körülményekhez szokott” – mondta lapunknak az RMGE-elnök. Sebestyén ugyan nem tartja kizártnak, hogy szórványos esetekben a szürkemarha-tartás jövedelmező legyen – „környezetkímélő gazdálkodás témakörben biztosan jó pályázatot lehet belőle írni” –, de elképzelhetetlennek tartja, hogy tömegjelenség legyen belőle.

Ígéretes keresztezések

Bodó Géza, az RMGE gazdasági alelnöke, a szervezet udvarhelyszéki elnöke sokkal megengedőbb a kérdésben. Szerinte az állatoknak legfeljebb a téli fagyok okozhatnak némi gondot, amúgy a gyergyói klíma nem jelent ellenérvet. A szarvasmarha-tenyésztő szakember összességében jó véleménnyel van a szürkemarháról, a takarmányozás tekintetében tapasztalható igénytelenségét pedig fontos értéknek tartja. „Olyan ez, mint a kecske, még a bokrokról is leeszi a bogyót, ha nem talál mást – mondta. – Ez pedig a gyergyói legelők ismeretében nem mellékes tényező.”

Az idehaza legelterjedtebbnek számító hegyi tarka fajtával való összehasonlításban Bodó Géza szerint a szürke nemcsak tejtermelésben marad alul. „Bár a szürke valóban elérheti akár az ezerkilós vágósúlyt is, úgynevezett extenzív fajta, ezért a napi súlygyarapodása legfeljebb 600 gramm, míg a hegyi tarkáé a 800 grammot is meghaladhatja. Azaz jövedelmezőbb a tartása.”

A szakember szerint viszont nagyon jó eredményeket hozhat a szürkemarha és a megszokott hazai fajok közötti keresztezés, elsősorban húshozamban és szívósságban prognosztizálható értékelendő eredmény.

Csinta Samu, Jánossy Alíz

A honfoglalás kori magyarok állata

A szürkemarhát a honfoglalás kori magyarok szarvasmarhájának tartják. Egyes források szerint a hatalmas szarvú szürkemarha a kunokkal és besenyőkkel, a magyar törzseket követően keletről jött be a Kárpát-medencébe, mások szerint inkább délről, a mediterrán vidékről származott. Mindenesetre híressé a Pannon-medencében vált. Szilaj gulyákban tartották elsősorban az Alföldön, és lábon hajtották Nürnbergbe, Strasbourgba, a nagy nyugati vágóhadakra. Igénytelen, igen ellenálló, jó legelőkészségű állat. A tehenek szerény tejtermelésre képesek, de igen odaadó borjúnevelők. A legelőn gulyában tartott szürketehén mindentől és mindenáron megvédelmezi a borját. Hústermelése csak az egykori mértékek szerint kiváló, mert igen lassú fejlődésű állat. A hústermelés mellett igás hasznosításra is jól használható, kevés olyan nagy erőkifejtést igénylő munka akadt a földművelés terén, amivel a magyar szürkeökrök ne birkóztak volna meg.

A fajta fenntartásához szükséges törzsállományon felüli egyedeket keresztezik húshasznosítású fajtákkal, például charolais-vel. Néhány gulyát biohús előállítására is használnak.

A magyar szürkemarha legszebb dísze hatalmas szarva, amelynek alakulását pödrött, csákó, gallyas és nyársas jelzőkkel jellemezték a pásztorok.