Öntözni, de hogyan?

Romániában a mintegy kilencmillió hektáros mezőgazdasági területből csupán 35 ezer hektárt öntöznek, bár 700 ezer hektáron létezik működőképes öntözőberendezés. A termelők a víz magas árára hivatkozva nem indítják be az öntözőrendszereket, és azt panaszolják, hogy hasonló berendezések megvásárlására évek óta nem nyújtott támogatást az állam. Egyes területeken ugyanakkor a kommunizmus alatt épített öntözőrendszereket nem tartották megfelelőképpen karban, így ezek helyreállítása is sokba kerül. Ebben az évben hektáronként és ezer köbméterenként az állam akár 1200 lejjel is támogatja az öntözést. Erre a támogatásra azonban csak azok a gazdák jogosultak, akik szerződést kötöttek egy öntözővíz-szolgáltató céggel vagy a regionális vízszolgáltatóval. Az öntözőrendszereket használó gazdálkodók különböző kedvezményekben is részesülnek: villanyszámláikat 60 napos határidővel fizethetik, és az Electrica áramszolgáltatóval kötött megállapodás alapján az éjszakai órákban, illetve a hétvégéken öntözésre használt áramot az alapdíjszabáshoz képest 50 százalékos kedvezménnyel kaphatják meg.
A korábbi bejelentésekkel ellentétben azok a gazdák is részesülnek a szárazság miatti kártérítésben, akik rendelkeztek öntözőberendezéssel, ám nem használták azt. Gheorghe Albu mezőgazdasági államtitkár közölte, a törvényben az áll, hogy a kártérítést a gazdák a nem öntözött vetésre kapják, és a jogszabály nem tér ki arra, hogy a földek művelője rendelkezett-e öntözőberendezéssel. A gazdáknak így csupán igazolást kell beszerezniük az országos talajjavító igazgatóságtól arról, hogy nem öntözték a területet. A kéréseket a megyei mezőgazdasági igazgatóságokhoz kell benyújtani október 31-éig, azok pedig, akik július 15-éig benyújtották az igénylést, már augusztus elején megkaphatják az összeget.

Megmosdatott növények
A korszerű öntözőberendezések automatizálhatók, alkalmasak a víz egyenletes elosztására; ezek ára azonban akár a 20–30 ezer eurót is elérheti. Európában a szántóföldek 80 százalékát esőztető módszerrel látják el vízzel: a természetes csapadékhoz hasonlóan a víz cseppek formájában jut a növényekre és a talajfelszínre. A nyomás alatti vízsugár különböző szórófejeken keresztüljutva bomlik cseppekre. A módszer előnye, hogy egyenetlen talajon is alkalmas vízpótlásra, ahol a felületi öntözés nem alkalmazható; illetve lemossa a levelekről a szennyeződéseket, port, pollent.
Az esőszerű öntözés hatására legalább 20–30 százalékos termésnövekedéssel lehet számolni. Az öntözés hatására a termésbiztonság jelentősen javul, az évjáratok közötti terméskülönbség csökken, így kisebb lesz a termésingadozásból eredő kockázat. Amennyiben viszont szakszerűtlenül végzik az öntözést, ronthatja a termés minőségét, ebből a szempontból elsősorban a túl hosszú ideig tartó öntözés jelent kockázatot.
Az esőztető öntözőberendezés lehet stabil, félstabil vagy mobil rendszerű; a stabil rendszereknél a talajba csővezeték-hálózatot szerelnek, amelyhez vízcsapok csatlakoznak úgy, hogy az egész tábla öntözhető a szórófejek áttelepítése nélkül. A stabil öntözőberendezés viszonylag egyszerűen üzemeltethető, automatizálható, viszont költséges a kiépítése. A félstabil rendszerek esetében a csővezeték-hálózat csapjaihoz kézi vagy gyakrabban gépi áttelepítésű szárnyvezetékek csatlakoztathatók. A mobil rendszerek minden eleme: a szivattyú, a fővezeték, a szárnyvezetékek mozgathatók.
A mozgó szárnyvezeték számos előnnyel bír a hagyományos berendezésekhez képest: mivel a berendezés azonos útvonalon mozog, kicsi a taposási kár. A szerkezet alacsonyabb nyomáson működik, így egyenletesebb vízelosztást lehet megvalósítani, és nagy terület öntözésére alkalmas. Mivel kisebb vízadag pontos kijuttatása is lehetséges, a növény igényeihez jobban igazodó öntözés valósítható meg.

Öntözés alulról
Az altalajöntözéssel kiküszöbölhető a talajszerkezet rombolása. A csöveket a talaj felszíne alatt 90–110 centiméterrel helyezik el, így nincs párolgási veszteség, a talaj felszíne száraz marad. Ez lehetővé teszi, hogy a munkákat késedelem nélkül elvégezzék, hiszen nem kell várni a talaj száradására. Az altalajöntözéssel a vízveszteség általában nagyon kicsi, a módszer hatásfoka 98-99 százalékos. A sekélyen gyökerező növények esetében nem alkalmazható sikeresen ez az öntözési módszer: amennyiben a növények gyökere nem éri el a csövek fölötti, kedvező nedvességtartalmú réteget, nem tudja hasznosítani az öntözéssel kijuttatott vizet. Különösen fontos azonban az öntözővíz minősége: a túl magas sótartalmú víz kedvezőtlen folyamatokat indít el a talajban, romlanak annak kémiai tulajdonságai. A szántóföldön használatos öntözési módok közül ez a legkedvezőbb a növények számára, amenynyiben az egyéb munkákat szakszerűen végzik. Hátránya, hogy nagy beruházást igényel.
Öntözött területen gyakran megfigyelhető a talaj romlása a kedvezőtlen fizikai, kémiai hatások miatt. A káros talajkémiai hatások közül az egyik legveszélyesebb a nem megfelelő minőségű (magas sótartalmú) öntözővíz használata. Ilyenkor másodlagos sófelhalmozódásra, szikesedésre lehet számítani. Fokozódik a gombabetegségek megjelenésének veszélye is, ezért magasabb színvonalú növényvédelemre van szükség, emiatt a költségek is magasabbak.