Mérában kitartanak a ,,szeszélyes” bivalyok mellett

az évtizedekkel korábbi nagy bivalycsordáknak nyoma veszett. A kézi fejéshez szokott állományokhoz nincs már gazda, sem kisegítő munkaerő. Az idős állattartó családok rendre lemondtak a bivalytartásról, és helyükbe nem léptek fiatalok. Pedig a kalotaszegi bivaly még mindig jó pénzt hoz a gazdájának. A kalotaszegi tej és tejtermékek hagyományos felvevő piacán, Kolozsváron a házi élelmiszereket ma is sokan keresik.

A levágott borjú húsa épp úgy vevőre talál, mint a télen feldolgozott disznó vagy tojás” – magyarázza kísérőm, akivel először Simon Károly portájára térünk be. A tágas telek a frissen elvégzett közművesítésen van túl, a szennyvízelvezető csövek lefektetése után hátramaradt a temérdek sár, de benézünk a zsúfolt istállókba, ahol kéttucatnyi bivalytehén pirostarka tehenekkel is megosztja életterét. A felmelegedő tavaszi időjárással az állatok türelmetlenül várják a legeltetési szezont, amikor késő őszig nyári táborban élnek, távol a falutól.

Ekkora állatállományhoz segítség kell. Simonék szerencsés helyzetben vannak, mert embert találtak a traktorra, aki behordja az állatoknak a napi eleséget, kihordja a trágyát, tesz-vesz a ház körül, így a család a fejésre és a tejfeldolgozásra összpontosíthat.

Negyvenhét évesen vásároltam meg az első bivalytehenet, és ma már közel tíz fejőst tartunk” – mutatja az istállót. Az egyik bivalyborjút a tehén mellől kihozza a napfényre, hadd szokja az új környezetet.

Hatházi György azért is pótolhatatlan ember a portáján, mert rajta kívül senki nem tudja megfejni az állatokat. A bivaly szeszélyes jószág: amelyik kezet megszokja, csak annak adja le a tejet. Miközben az állatok elé szénát dob, elmeséli, hogy a sérve miatt pár napig alig tudott mozogni, de

A legeltetési szezonban, késő őszig, reggel és este a legelőn fej, a tejet autóval vagy lovas szekérrel hozza haza. Ünnepnapokon nem dolgozzák fel, de fejni akkor is kell. ,,Ezt a munkát csak az tudja vállalni, aki nagyon szereti az állatokat. Régen irtóztam a bivalyoktól, de ahogy megkedveltem őket, minden megváltozott. Más foglalatosságot már nem tudnék elképzelni, és örülök, hogy a család is elfogadta ezt” – mondja búcsúzóul Hatházi György.

A fele a hagyományos állatfajoknak és fajtáknak járó magyar állami támogatás, de a budapesti Agrárminisztérium az Európai Uniótól érkező támogatásokat is kiegészíti, felkerekíti saját forrásból” – magyarázza a kalotaszegi szakember.

Horváth egymás mellé teszi az ezer eurós magyarországi támogatást a kétszáz euró körüli romániai támogatással: a mezőgazdaság minden területén ez a különbség a romániai és a tőlünk nyugatabbra fekvő uniós országok agrártámogatása között. Vendéglátóm bosszantónak tartja a román mezőgazdasági támogatásokat övező kormánypropagandát, miközben az utóbbi öt évben csökkentették a legtöbb állatfaj után járó uniós pénzt. Pár évvel ezelőtt a törzskönyvezett húsmarhára és tejelő tehénre ötszáz euró körüli támogatás járt, miközben 2023-ra ennek az összegnek az egyharmada maradt.

Aki viszont a mérai gazdákhoz hasonlóan kitart a tejelő jószág mellett, az elsősorban a biztos felvevőpiac miatt teszi: egyre nagyobb a kereslet a jó minőségű házitejre. Jött már brassói tejfelvásárló is Mérába, hogy hoz hűtőtankot a bivalytejnek, de a gazdák nem mondtak le a kolozsvári piacolásról, mert az jobban megéri.

Neki is úgy sikerült, hogy a bivalyok mellett pirostarka tehenetek tart, és a fekete jószág megszokta a fejőgép zúgását. Először idegenkedtek tőle, de beleszoktak. A gazda tapasztalatát mások is kipróbálják: a gépi fejés elterjedése jóval könnyebbé tenné a sok kézimunkát igénylő állattartást.

A bivalytartás kalotaszegi történetét bemutató mérai bivalymúzeumba így idővel egy fejőgép is bekerülhet, hogy a látogató időrendi sorrendbe láthassa a bivalytartás fejlődésének alakulását.