Kulturáltabb mustra

A lovakat négy kategóriába lehetett benevezni: külön versenyeztek a csikók, a tenyészkancák, az igáslovak és a gyermekek kedvencei, a pónilovak. Az immár hagyományossá vált, évről évre rangos verseny nemcsak a megmérettetés szempontjából bizonyult sikeresnek. A városról érkező állatbarátok, és főként gyermekeik, testközelből csodálhatták meg a lovakat. A rendkívül szelíd és barátságos pónikat pedig meg is simogathatták, egyikre-másikra akár fel is ülhettek. A kistermetű csikók közül akadt olyan néhány hetes állat is, amely alig tűnt nagyobbnak egy testesebb kutyánál.

Bár a hodosi verseny színvonala „lóhossznyival” a nyugat-európai kiállítások mögött kullog, a zsűri tagjai mégis örömmel könyvelhették el, hogy az idén a gazdák végre nemcsak állataikra, hanem magukra is többet adtak. Míg néhány évvel ezelőtt egyesek atlétatrikóban és strandpapucsban álltak lovukkal a zsűri elé, az idén a legtöbb gazda már ünnepibe öltözött. Olyan is akadt, aki igazi profiként adta meg módját: vadnyugati szerelésben, bőrcsizmában, farmernadrágban, kockás ingben és kalapban érkezett. Más lovas szerelést öltött magára, és legalább olyan kecsesen lépkedett, mint a felvezetett jószága. „Rengeteget tanultak a lovas gazdák, hisz össze sem lehet hasonlítani a mostani verseny színvonalát az ezelőtt öt évvel szervezett vetélkedővel – vélekedett a Krónikának Kelemen Atilla állatorvos és lótenyésztő, az Országos Lovasszövetség alelnöke. – Székelyföldön eddig is kitűnő lóállománnyal büszkélkedhettünk, ám az állat kulturált felvezetése, tisztasága és ápoltsága valamiért háttérbe szorult. Mára szerencsére nem látniilyen hanyag gazdákat”. A verseny szakkommentátori szerepét ellátó Kelemen így is kioktatta a felkészületlen versenyzőket. „A felvezető mindig a ló baloldalán kell hogy álljon. A jó lovas ember sokat beszél a lovához, mert az állat is a szóból ért. A lovat nem szabad helyben megfordítani” – hangzottak a szakember figyelmeztetései. Amikor Kelemen Atillának már a sokadik versenyzőre is rá kellett szólnia, hogy ügetés közben ne nézzen a lovára, a közönség derűjére egy poént is elsütött. „Valamikor azt tanították, hogy ügetés közben azért nem szabad a lóra nézni, mert az megijed a szamártól!” – mondta a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának elnöke, mire hangos nevetés tört ki nézők soraiban. A számos világversenyt megjárt Kelemen mégis úgy véli, a minőségi javulás mellett a régió legnagyobb lókiállítása egyéb pozitívumot is hozott. „A magyar ember mindig is büszke volt a lovára, de most már a ló révén szerzett oklevelekre is az – mondta. – Számos helyen, az istállóban vagy akár a lakásban láttam, amint a gazdák bekeretezve, a falon őrzik a székelyhodosi versenyen szerzett diplomát”. A Maros Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője, Náznán Jenő is az évi lótenyészeti szemle hozadékaként könyvelte el az állatállomány javulását. Az agrármérnök szerint egyre több az olyan ló, melyben fel lehet fedezni a fajmének jelenlétét. „Bebizonyosodott, hogy a székelyhodosi kiállítás a tenyésztés javítását, a nemesítést szolgálja” – összegezte Náznán.