Házhoz szállítják a mérai tejet Kolozsváron: ma is él a tejelő jószágok tartásának sok évszázados hagyománya

A kommunista kényszer-szövetkezetesítés után is megmaradt az állatállományok egy része a portákon. A Ceaușescu-rendszer legsötétebb éveiben sok gazda 3–4 vagy ennél is több szarvasmarhát tartott. A termelőszövetkezet idején nehézzé vált a szükséges téli takarmány megtermelése, a legtöbb gazda azonban ipari munka mellett is vállalta az állattartást.

Nem véletlen, hogy az 1989-es rendszerváltást követően a falu három csordájában a kalotaszegi falvak közül itt tartották a legtöbb szarvasmarhát, mintegy hatszáz bivalyt és piros-tarka tehenet. Miközben sok faluban mutatóban sem találni fejőstehenet, Mérában kétszáz tehenet és növendéket számláló két szarvasmarhacsorda legel.

A kolozsvári vásárlók körében ma is híre van a mérai tejnek és a házilag előállított tejtermékeknek, ezért aki nem hagyott fel az ősi foglalkozással, mi több, hajlandó volt fejleszteni, befektetni gazdaságába, annak anyagilag is megéri a gazdálkodás. Közéjük tartozik Tőtszegi István és családja, 35 állatot számláló tehenészetük a legnagyobb szarvasmarha-állomány Mérában.

Az istállóban magas nyomású pompával mossák le naponta többször is az állatok körüli betonpadlót. A déli takarmányozáskor behordott siló illatát érzem, amit a tehenek jóízűen ropogtatnak. Az eléjük kerülő kupacot hamar megeszik, és a helyét is felnyalják. Ahogy elnézem falánkságukat, Tőtszegi István megjegyzi: meghatározott adagot kapnak silóból, az állatot nem szabad túletetni.

A kiegyensúlyozott napi tejtermeléshez elegendő szálas takarmányt, silót és takarmánylisztet kapnak. Végignézem az etetést, amit reggel, délben, este a gazda végez hétköznap, vasárnap, ünnepnap, mindig. Meséli, hogy számára 1995 óta ez az életmód vált természetessé.

Elődei emberemlékezet óta ezzel foglalkoztak – 83 éves édesapja ma is négy bivalytehenet tart –, ő azonban a hetvenes évek végén géplakatos szakmát tanult, és elszerződött az Unirea gépgyárba. Onnan a Solidaritatea szövetkezetben kötött ki varrógépjavítóként, itt elleste a bőrcserzés mesterségét. A nyolcvanas évek végén indította be itthoni bőrcserző műhelyét: az üzlet remekül ment, a kidolgozott bőrök iránt nagy volt a kereslet.

A jól menő hazai bőrcserző kisipar a rendszerváltás utáni években került padlóra, amikor a Nyugat-Európából behozott rengeteg használt ruha átalakította az emberek vásárlási szokásait. Tőtszegiék ekkor kerültek választás elé, és úgy döntöttek, belevágnak az akkor még szép jövővel kecsegtető szarvasmarhatartásba. ,

Megígérte, hogy új ügyfeleket keres, ha hetente szállítok neki tejet. A lépcsőházban hamarosan ötven liter tejet tudtam eladni hetente. Utána sorra jött a többi kolozsvári megrendelő, így többé nem kellett piacra mennünk” – foglalja össze a házhoz szállított tejtermékekre alapozó családi kisvállalkozásának történetét.

Napi kétszáz liter tejet dolgoznak fel

Mielőtt belépnénk a tejfeldolgozó műhelybe, vendéglátóm megmutatja mezőgépeit. Ekétől, boronától, vetőgéptől gabonaszárító silón át a szénabálákat műanyag fóliába pakoló berendezésen keresztül traktorig és kombájnig minden megtalálható a Tőtszegi-portán, amivel az ötvenhektárnyi szántóterületen takarmányt lehet termelni.

A tejfeldolgozást a felesége és a mérai közös családi portán élő egyik lánya végzi. A napi kétszáz liter tej tárolása és feldolgozása két embernek is nagy munka, de ha valaki hiányzik, akkor végképp nehéz.

„A feleségem elutazott Magyarországra a lányunkhoz, ma este jön haza, de már nagyon várjuk. Amíg ő távol volt, a lányom vállalta a tejfeldolgozást” – magyarázza a hűtőtankkal és a különböző gépekkel felszerelt műhelyben. A két unoka még csak nézelődik, hogyan készül a túró, tejföl, joghurt, házi vaj és az érlelt sajt a családi műhelyben.

Tiszta tejből lesz a jó sajt

Valamennyi tejtermék közül az érlelt sajt készítése a legigényesebb feladat. A sajtpincében megnézzük a polcra helyezett termékeket, az egyik érlelt sajtból kóstolót nyújt a gazda. Finom termék, össze sem lehet hasonlítani a forrázott technológiával készülő nagyipari sajtokkal. Mivel frissen fejt, nyers tejből dolgoznak, a fejés higiéniáján múlik, hogy az érlelésre szánt sajt megérik-e, vagy az elburjánzó, nem kívánatos baktériumok miatt felpuffad és elromlik.

Egy gyergyói sajtmestertől tanulták az érlelt sajt készítését, de bármennyire is vigyáztak a fejés tisztaságára, a sajtok felpuffadtak. Időbe telt, amíg rájöttek, milyen állategészségügyi műszerrel lehet kideríteni a tehenek rejtett tőgygyulladását, ami kívülről nem látható, de árt a tej minőségének. Miután kikezelték a beteg tőgyeket, többé soha nem romlott meg sajt a portán.

„A legtöbb dologra magamtól jöttem rá. A tehenek mesterséges megtermékenyítésével én foglalkozom, megjavítom a gépeket, mindig van kisebb-nagyobb fejlesztenivaló a portán ” – magyarázza Tőtszegi István. A piros-tarka és holstein teheneinek felét kiengedte a legelőre, a portán csak az állomány többi részét feji. Legjobb hozamú piros-tarka tehene napi 34 liter tejet ad. Gazdaságát olyan szintre emelte Mérában, ami mások számára is követendő példa.