Biodízel: fából vaskarika?

„A repce termesztésével két fontos célt sikerülne megvalósítani: egyrészt leegyszerűsítenénk a vetésforgót, másrészt egy lépéssel közelebb kerülnénk a környezetkímélő üzemanyagok bevezetéséhez” – vélte Náznán Jenő agrármérnök. A Maros Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője kifejtette, a gazdák javát szolgálja az, hogy az országban egyre több vetőmag-előállító és -forgalmazó kínál akár –18 Celsius-fokos fagytűrő képességgel rendelkező fajtát is. „Ez lehetővé teszi, hogy a jövőben Erdély lankásabb vidékein is meghonosodjon a repce termesztése. Eddig inkább az ország déli vidékein, a Bánságban és a Partium egy részén próbálkoztak a gazdák, tudván, hogy az ottani telek nem annyira kegyetlenek” – magyarázta Náznán. Az igazgatóság adatai szerint idén Maros megyében 120 hektárt vetettek be repcével. Ezzel szemben a 90-es évek előtt termesztett takarmányrepce szinte teljesen eltűnt.

Hitetlenkedő munkások

Vasile Sîngeorzan, az egykori marosszentkirályi állami gazdaság volt mérnöke először próbálkozik a repcével. Mint mondja, még nem tudja, hol és mennyiért tudja majd értékesíteni a 30 hektáron termő növényt. „Inkább kényszerből vetettem repcét – magyarázta. – Az Európai Unió többé nem engedélyezi, hogy génmódosított szóját termesszünk, ám valamivel be kellett vetnem a földeket. Az Egyesült Államokban, Franciaországban és több más államban hektármilliókon termesztenek génmódosított szóját. De minket hülyének néznek, és sajnos azok is vagyunk.” A Marosvásárhely közelében fekvő Náznánfalván gazdálkodó szakember mégis reméli, hogy a „kényszerforgatás” nem viszi csődbe. „Nem tudom pontosan, talán 55 bani és 70 bani között mozog egy kiló repce ára. Ha jól terem, és jól fizetnek, valószínű, hogy jövőre is repcét vetek” – bizakodott Sîngeorzan, annak ellenére, hogy nem sokkal aratás előtt még bizonytalan: a mezőbándi lerakat átveszi-e vagy sem a repcét.

A Dicsőszentmárton és Marosludas környékén lévő, bevetett területeken dolgozók ottjártunkkor éppen az útszéli sáncot tisztították. A repce sorsáról egyik napszámos sem tudott érdemben nyilatkozni. „Azt mondta a főnök, hogy elviszik, és motorinát csinálnak belőle. De hogy miként, én nem tudom, lehet, valami játékautóba” - mondta a kaszálásban megzavart középkorú, ingujjra vetkőzött, szalmakalapos munkás. Társa még rátesz egy lapáttal: „Hogy legyen repcéből motorina, ez olyan, mintha fából vaskarikát akarnék csinálni!”

Nagy a kereslet biodízelre

„Nem tudunk annyi üzemanyagot előállítani, hogy eleget tegyünk a keresletnek. Pedig három váltásban akár húsz tonna biodízelt is gyárthatnánk” – állítja Szakács János vegyészmérnök, akinek üzemében „fából vaskarika” készül. A marosvásárhelyi vállalkozó, aki biodízel gyártásába kezdett, fényes jövőt jósol az alternatív üzemanyagnak. Mint mondja, július elsejétől a kőolaj-finomítók is kötelesek az úgynevezett hagyományos gázolajba környezetkímélő anyagokat keverni. Ezek aránya jelenleg mindössze kétszázalékos, de az uniós előírások szerint félévente emelkednie kell egy-egy százalékkal. A napraforgó-, szója- és repceolajból készült vásárhelyi üzemanyag semmivel sem gyengébb a klasszikus gázolajnál. Ezt nemcsak Szakács állítja, aki Renault Kangooját kizárólag környezetbarát hajtóanyaggal üzemelteti, hanem a helyi utasszállító vállalat gépkocsivezetői is, akik gyakran tankolnak a Chemtech cég által előállított biodízelből.

Olcsóbb, mint a gázolaj

A környezetbarát üzemanyaggal működő gépkocsik 50 százalékkal kevesebb szén-dioxidot és 80 százalékkal kevesebb szén-monoxidot bocsátanak ki. A levegő kénnel való szennyezése szinte teljes egészében megszűnik. Egy hektáron termesztett szójából körülbelül 400 liter feldolgozásra alkalmas olajat lehet kipréselni, a napraforgóból pedig kétszer ennyit; a leggazdaságosabb azonban a repce, amelyből 1200-1500 liter olajat lehet előállítani. „Azért is tanácsos repcét termeszteni, mert gyengébb minőségű földben is megél. Ráadásul nagyon jó talajjavítónak számít. A repcéből készített üzemanyag meg 20–30 banival olcsóbb a benzinkutaknál megvásárolható gázolajnál” - érvel Szakács János. A vásárhelyi vegyészmérnök, akinek futurisztikusnak tűnő elképzeléseit még sokan megmosolyogják, a közeljövőben saját présüzem létrehozását tervezi. Mint nyomatékosítja: az üzemanyag előállítása és értékesítése nem jelentene gondot, ugyanakkor ezzel a környék mezőgazdálkodóit is segítené.

Sz. E.

Külföldön magasabb a repce ára

Év végéig összesen mintegy 400 ezer tonna biodízelt termelnek majd az országban működő gyárak; az évi hazai gázolajfogyasztás pedig hárommillió tonnára rúg – derült ki a Crans Montana Fórumon, ahol a világ 400 politikusa ült tárgyalóasztalhoz. Az Európai Unió ugyanakkor azt írta elő Romániának, hogy kétszázaléknyi bioadalékot kell a gázolajba keverni, így a belső fogyasztásra mindössze 60 ezer tonna bioüzemanyag is elegendő. Mi több, a termelt mennyiségből a bioadalék-küszöb Unió által előírt folyamatos emelésével együtt akár három év múlva is jut majd a kivitelre. Adrian Porumboiu, a vaslui-i Ulerom biodízelgyártó vállalat főrészvényese kifejtette, a holland és német piacon akár több tízezer tonnányi üzemanyagot is el tudna adni, hiszen a kereslet óriási. Az üzletember elmondta, Nyugat-Európában az is befolyásolja a biodízelpiacot, hogy a személyszállításhoz használt üzemanyaghoz 20–30 százalékos arányban kevernek bioadalékot. „Nemsokára az európai személyszállításban kizárólag biodízelt használnak majd” – vélte Porumboiu. Hozzáfűzte, a gondot az jelenti, hogy a repce- és szójatermést a gazdák szívesebben adják el külföldi vállalatoknak. Azok ugyanis jobb árat kínálnak, mint a belföldi biodízelgyártók.

Románia legnagyobb biodízel-gyártó befektetője jelenleg a német tulajdonban lévő MAN Ferrostaal: a konszern a Szeben megyei Ecelen épít gyárat. Az üzem naponta 400 tonna üzemanyagot termel majd. Hasonló beruházásra készül a Rompetrol is, amely évi 60 ezer tonna kapacitású üzemet hozna létre.