A határ menti állattenyésztők Magyarországon vásárolnak

„Odaát sokkal olcsóbbak, és minőségüket tekintve is megfelelőbbek a tenyészteni való malacok. Jobban járunk, ha onnan hozzuk, hiszen amellett, hogy akár 20 százalékkal kevesebbe kerülnek, a közeli településeken számos hagyománnyal rendelkező hizlalda és nevelde működik” – közölte érdeklődésünkre Büte József Szatmár megyei gazda. A tenyésztő szerint a legtöbb telepen a szükséges állatorvosi engedélyeket is kiállítják, hogy ne legyenek gondok a határon áthozott állatokkal.

A szomszéd malac mindig olcsóbb

A Magyarországi Vállaj községben (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) működő telepeken szinte naponta fordulnak meg romániai érdeklődők és vásárlók. „Elég sokan jönnek malacért, mert állítólag nálunk olcsóbb – magyarázta érdeklődésünkre az egyik hizlalda állatgondozója. – A mi telephelyünkön 900 forint (azaz 13 lej) kilója a tenyészteni való süldőknek. Ezek átlagosan 20–30 kilósok. A héten már el is adtuk valamennyit, de hamarosan pótoljuk az állományt. Ezenkívül nagyobb állatokat és tenyészkocákat is értékesítünk.”

Idehaza a Szatmár megyei tenyésztők nagyrészt két-három száz lejt kérnek egy 20 kilós állatért. Mivel a legtöbb városban az uniós szabályok értelmében már felszámolták az állatpiacokat, csak a hagyományos vásárokon, esetleg háznál, egymástól vesznek malacot a gazdák.

„Ilyenkor tavasszal mindig veszek néhány malacot – részletezte Kóródi Gyula nyugdíjas szatmári gazda. – Azokat hizlalom, aztán egyiket karácsonyra, másikat farsangra vágom le. Régebben a nagykárolyi piacról szereztem be az állatokat, de most már nem árulnak, mert felszámolták a vásárt. Mostanában ismerősöktől veszek, mert azokról tudom, hogyan nevelik a kocákat. Megbízom bennük. De azt mondják, néha nem árt cserélni. Van, aki minden második évben idegen faluból hozza a tenyésztenivalót.”

Nincs veszélyben a hazai piac

Még nem beszélhetünk importdömpingről, mert eddig csak a kistermelők, saját használatra vásárolnak tenyészállatokat Magyarországról, egyelőre nem jellemző, hogy az olcsón megvásárolt jószágokat itthon továbbadják. „Ezek a vásárlások nem veszélyeztetik a hazai piacot, amely elbírja a kis tételben érkező többletet, a kereslet a térségben továbbra is nagyobb, mint a kínálat” – nyilatkozta lapunk kérdésére dr. Scholtz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadási Hivatal igazgatója. Azt nem sikerült megtudnunk sem a magyar, sem a román határőrség képviselőitől, hogy a határon átívelő malacvásárhoz az állatorvosi jótállás mellett még milyen egyéb papírra, engedélyre van szükség.

Vissza a hagyományhoz

Korábban mindenki lemondott a mangalica tartásáról, és átállt az angolsertés-nevelésre, mert úgy látták, az sokkal jövedelmezőbb. Egyesek szerint az angolsertés hamarabb hizlalható, és több húst ad. A partiumi gazdák között szinte senki nem is tenyészti már a mangalicát. A szomszédos magyarországi falvakban viszont elég sokan foglalkoznak ezzel a tájspecifikus fajtával.

„Azt hallottam, hogy 50 ezer forint körüli áron adnak egy pár mangalicát, ami nem is drága, tekintve, hogy nálunk még keresve sem kapni ilyet” – újságolta Fodor Gyula börvelyi kisgazda. Ezt a fajtát egyre többen keresik, mert szakértők szerint a zsírja nem tartalmaz káros koleszterint. Többek szerint előfordulhat, hogy hamarosan nálunk is felújítják ennek a magyar fajtának a hagyományát.