2007. július 17., 00:002007. július 17., 00:00
A terrorizmus elleni harc vaklármás esetei – mondhatnók tehát – azt a fásultságot készítik el? a nyugati társadalmakban, amelynek eredményeképp a terrorista merényletek is olyan megszokott veszélyei lesznek a modern életnek, mint a rák, a közlekedési balesetek – vagyis mindaz, ami véletlenszer?en szedi emberáldozatait a modern létezés körülményei között.
Törvényszer?-e ez a fajta „összebékülés” a terrorizmussal?
A terrort az különbözteti meg a háborútól, hogy az er?szakot szimbolikus céllal használja: lényegéhez tartozik, hogy véletlenszer?en, váratlanul, de er?teljes szimbolikus hatást elérve – félelmet keltve – szedi áldozatait. E szimbolikus hatást pedig csak modern társadalomban lehet igazán elérni, ott, ahol a tömegmédia súlyt ad neki. A merénylet ugyanis a terroristák számára önmagában semmi: a lényeg a publicitás.
Csakhogy ugyanaz a nyilvánosság, amely f? veszéllyé avatta a terrorizmust, egyben le is fokozta azt. A média ugyanis arra van berendezkedve, hogy a véletlenszer?, de ismétl?d? veszélyeket banalitássá alakítsa át, és a mindennapi élet részévé tegye.
A terrorizmus elleni küzdelem kérdése ezért az, hogy meg tudnak-e birkózni a nyugati társadalmak intézményesen is e feladattal, hogy a veszélyt a megszokás, a polgárok fásult oda nem figyelése ellenére is elhárítsák. Ami azt is jelenti: a terrorizmus elleni küzdelem sohasem maradhat pusztán „technikai” jelleg? – megfigyelésre, éberségre és kisz?résre alapozó –, figyelnie els?sorban az okokra kell.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
