2008. február 06., 00:002008. február 06., 00:00
A Szövetség a Székelyföldért ügyét ugyanis e halasztás után az RMDSZ már csak az önkormányzati választások kampányában vagy a – valószínűleg május végére kiírt – helyhatósági „helyosztó” utáni, minden bizonnyal jóval plurálisabb politikai színképű környezetben tűzheti újólag napirendre. Ez viszont alaposan átírhatja a célkitűzés eddig csak kényelmes általánosságokban megfogalmazott értelmét.
Míg korábban a kezdeményezés láthatóan azt a célt szolgálta, hogy kifogja az autonomista és népszavazásos szelet a Székely Nemzeti Tanács politikai vitorlájából, ez a választások alatt vagy után már távolról sem lehet elegendő. Hiszen ha csak az RMDSZ égisze alatt jön létre az egyesület, az épp a nevében meghirdetett célt – a Székelyföld érdekében megvalósítandó önkormányzati összefogást – tagadná: nem lenne más, mint egy újabb tulipános ernyő a többi, immár létező, illetve Székelyföldön egyébként is újraszervezésre szoruló eremdéeszes struktúra mellett.
Másrészt a Szövetség a Székelyföldért céljainak a kérdése minden bizonnyal megteremti az első átfogó politikai vita lehetőségét is az RMDSZ és az MPP között. Hiszen világos: épp ebben a kérdésben van mindkét politikai erő újításra ítélve. Mert immár több kell, mint statútumíró verseny. Az autonómia és a székelyföldi térségfejlesztés elemeit kell úgy összerakni, hogy az az utak aszfaltozásától és a közös intézmények megteremtésétől a régiómarketing eszközeivel megalkotott Székelyföld-kép közös képviseletéig terjedően a teljes önkormányzati-politikai cselekvési skálát átfogja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
