2008. április 30., 00:002008. április 30., 00:00
Azt eddig is sejtettük, hogy a KGB berkeiben nevelõdött mindenkori állam- és pártvezetõk nem az angolkisasszonyok illemtana alapján szolgálták a szocializmus ügyét – ebben, hangozzék bármily borzalmasan is, semmi meglepõ nincs.
A botrányszagú eset azonban megerõsítheti a kelet-közép-európai átlagpolgárt a politika titkos természetével kapcsolatos balsejtelmeiben. Rávilágít arra, hogy az egykori kommunista tömb országainak közelmúltja számtalan olyan titkot rejteget, amely csak késve vagy egyáltalán nem kerül napvilágra. Ennek a múltnak a legsötétebb fejezeteit valószínûleg soha nem tárják fel, nem tárhatják fel – hacsak nem valami „baleset” folytán –, mert ezen fejezetek lényegéhez tartozik a titkos(ított)ság, az elrejtettség. (Az ügynökleleplezések csak a jéghegy csúcsát jelentik.) A titkos jelleghez pedig természetesen hozzátartozik a hazugsággyár, amelynek olajozott mûködésére – orosz–lengyel „tengelyen” maradva – kiváló példa, ahogyan a katyni mészárlást évtizedekig sikerrel varrták a németek nyakába. Az oroszok 1990-ben ugyan félszájjal elismerték bûnösségüket, de az igazi katarzis csak nemrég következett el, a mûvészet (és nem a politika!) révén: Andrzej Wajda Katyn címû megrázó filmjének bemutatásával. A vetítést követõ csendben halkan imádkoztak a lengyelek – mint akik mást úgysem tehetnek. Mint a paranoiás, akirõl kiderül, hogy valóban üldözik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
