2007. február 06., 00:002007. február 06., 00:00
A szavazatok egy részét pedig minden bizonnyal az erdélyi magyarság második legnépszerűbb politikusa, Tőkés László viszi el.
A szövetség reményeit az táplálhatja mégis, hogy ha Winkler Gyuláról nem is hallott az erdélyi magyarok háromnegyed része, azzal mindenki szembesült, hogy a szavazólapon a tulipánt kell keresni. Ha tehát mindkét félnek sikerül benevezni, az európai parlamenti választásokon egy név és egy márkanév kel versenyre egymással.
A választásoknak azonban nemcsak az a tétje, hogy ki képviseli az erdélyi magyarságot a brüsszeli parlamentben. A megmérettetés tapasztalatából levonandó következtetések talán még ennél is fontosabbak. A magyar–magyar versenynek ugyanis négyféle kimenetele lehet: vagy az RMDSZ, vagy Tőkés, vagy mindkettő, vagy egyik sem szerez mandátumot. E négy lehetséges eredmény közül csak az RMDSZ-győzelem illik a szövetség jelenlegi szemléletébe. Ha más eredmény születik, az a magyar egypártrendszer végét jelenti. Azt követően ugyanis már nem lehet nem létezőnek tekinteni az erdélyi magyar ellenzéket, meg kell teremteni a közösségen belüli pluralizmus feltételeit. Az RMDSZ eddig azzal próbálta megőrizni támogatottsága látszatát, hogy a választási versenyeken nem engedte a pályára lépni ellenfeleit. A leírt ellenfelek azonban nem voltak a püspökhöz mérhetőek. Tőkés leírásával Ceauºescu is hiába kísérletezett.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.