2007. október 11., 00:002007. október 11., 00:00
Aki már a világra eszmélt azokban az években, emlékszik, milyen kínzó önmérsékletre késztette az embert a – ma már tudjuk – sok esetben felturbózott szekushisztéria. A megfigyeltség tudatosan táplált félelme nyilvánvalóan jól bevált eleme az er?szakszervezetek eszköztárának, s ha nevetve is emlegetjük ma a „bagoly hívja verebet” jelleg? hajdani konspiratívnak szánt beszélgetéseinket, közben esetenként vissza-visszatér az a gyomorszorító érzés.
A kommunista barakk utódállamaiban egyre több hívet nyer az a nézet, hogy ennyi év után talán már nem kellene er?ltetni ezt a fajta tetemrehívást. Az id?közben feln?tt új generációk számára nehezen értelmezhet?vé váltak a szocialista világrend összed?lése el?tti, valóban érthetetlen kor történései, a beteg elmék, ordas szándékok által alakított folyamatok. Márpedig egy ilyen mozgalom kudarcra ítéltetett, ha nincs széles kör? társadalmi támogatottsága.
A kikényszerített, illetve érdekb?l feltör? emberi aljasság talán külön megítélést érdemel. A megnyomorított életek kárvallottai számára ugyan bizonyára nincs különbség a jelentéstételek mozgatórugói között, ám ugyanolyan hibának t?nik egybemosni mindenkit, mint lemondani a megtisztulási kísérletekr?l. Xantus Gábor vallomásának és bocsánatkérésének ?szinteségét nincs okunk megkérd?jelezni. Beismerésével vélhet?en olyan lelki kolonctól szabadul meg, amely eddig emberi és alkotói kiteljesedésében egyaránt gátolta. Ereje, eltökéltsége újabb szerencsés precedenst teremthet, a vallomás érett és árnyalt társadalmi fogadtatása pedig másokat is arra ösztökélhet, hogy szembenézzenek múltjuk sötét pillanataival.
Az árnyékból kilép? emberi példák révén nemcsak a fiatalok számára válik kézzelfoghatóvá szüleik fiatalságának kora, mi, t?le távolodók is közelebb kerülhetünk hozzá.
Ne adjuk hát fel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
