2007. december 19., 00:002007. december 19., 00:00
De legfõképpen alkalmatlanok arra, hogy támogassák a nemzethez való tartozás érzését a két, perifériára szorult régió, a Vajdaság és a Kárpátalja magyar ajkú lakosságában. Az utóbbiakban például igencsak ambivalens érzéseket kelt a tegnap útjára bocsátott kishatárátlépõs projekt. A kommunista idõkben mifelénk is ismert határátlépõsdis módi hozzájárult ugyan a kedvezményezett családok komfortérzetének pillanatnyi javításához, ám a csencselések idõszakának lejártával ma már nem több a gettósítás modern kori eszközénél. A kiszorítottság érzését tovább erõsíti a schengeni normák betartásával indokolt, esetenként személyre szabott szigorú vámolási procedúra, amely nyomán kétszer is meggondolja a határátkelést az, akit megélhetése, tanulmányai vagy vállalkozásai nem szólítanak feltétlenül a határ túloldalára.
De kiábrándító a magyar hivatalosságok attitûdje is. Egyértelmûen tetten érhetõ benne a kishatárátlépõs megoldás feletti elégedettség, az uniós tárgyalások sikerének propagandája, valamint a rosszallás, hogy a vajdaságiak – „Kaszáék\" – nem éltek a felajánlott lehetõséggel. Õk inkább kettõs állampolgárságot akartak, ami, lássuk be, nem megy olyan könnyen.
Így állunk hát most. A kárpátaljaiak valamivel olcsóbban és gyorsabban jutnak bevásárlóvízumhoz, mint schengenihez, a vajdaságiak pedig egyék meg, amit fõztek. Feladat kipipálva, nem számítanak az újabb csonkok a nemzettesten. Tesco-élmény tényleges segítség, szabad átjárást biztosító állampolgárság helyett. A magyarigazolványok egyre mélyebbre kerülnek az ereklyés fiókokban.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.