Nehezen, mert hajlamos igazat adni azoknak is, akik azt harsogják, a demokratáknak a megyei szinten viselt tisztségekből is távozniuk kell. Nem tagjai már a kormánynak, a kormányprogram helyi alkalmazását pedig nem lehet az ellenzékre bízni. Igazat adna viszont a tisztségükhöz ragaszkodó igazgatóknak is. Õk ugyanis a tisztséget versenyvizsga útján négy évre nyerték el, a vizsgán pedig nem a pártprogramot kérdezték ki, hanem szakmai felkészültségüket ellenőrizték. Márpedig ha szakmailag megállták a helyüket, miért kellene a bukaresti politikai széljáráshoz igazodniuk?
Az a tény, hogy mind az érvek, mind az ellenérvek megalapozottnak tűnnek, kiválóan szemlélteti a román politikai rendszer fonák voltát. Formailag ugyanis a tisztségeikhez hű helyi demokrata vezetők oldalán áll a törvény. Közhivatalnoki státusuk elvben nem lehet a politika függvénye. A gyakorlatban azonban a kormánypártok politikai algoritmusok szerint osztják el maguk között az igazgatói tisztségeket. A formális versenyvizsgákon pedig az jön ki győztesnek, aki kinevezéséről a koalícióban megegyeztek.
A gazdasági versenytárgyalások politikai indíttatású befolyásolását ma korrupciógyanús esetekként vizsgálja az ügyészség. A szakmai tudást ellenőrző versenyvizsgák politikai alapú levajazása még nem került a figyelem középpontjába. A lassan intézményesülő hazudozásnál azonban már az is jobb lenne, ha a törvényt a létező valósághoz igazítanák, és felhagynának a versenyvizsgák színjátékával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
