2007. július 24., 00:002007. július 24., 00:00
Pláne, ha még a kormánypalotában is áramszünetet generál, bújik ki bel?lünk a vihogó kisördög, bár ez aligha vigasztalja a pechest, akinek tévékészüléke az autóverseny legizgalmasabb pillanatában szenvedett h?gutát.
Mindez talán azt üzeni, hogy fokozott odafigyeléssel a természet eme extrém poénját is túl lehet élni. Kérdés: valóban túl lehet élni, s ha nem, akkor hogyan?
Szakemberek azt állítják, hogy a két-három fokkal emelked? átlagh?mérséklettel holtbiztosan számolhatunk az elkövetkez? években. Mivel azonban az emberi természet mindig a rövidebbet húzza ebben a sajátos rabló-pandúr játékban, talán generációknak kell feln?niük, míg büszke kontinentálisklíma-emberb?l sötét b?r?-szem? mediterrán típusra váltunk. Amíg azonban ez az átvedlés bekövetkezik, talán a ma és holnap mindennapjaiért felel?söknek kellene értelmes megel?z? lépéseket tenniük. Például lekoppintva a dél-európai országokban az élet teljes jogú részének számító szieszta gyakorlatát. Mivel egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy szabadságra és vízpartra menjen másfél hónapra, a déli forróság idejének egészségóvó eltöltését kellene intézményesíteni. Egy ilyen változás természetesen sutba vágná a jelenleg civilnek számító, reggelt?l délutánig tartó munkaid? szabta életritmust, bizonyított dolog, hogy a forróság a leghatékonyabb légkondicionálás mellett is nagyságrendekkel csökkenti a munkavégzés hatékonyságát.
Remek lenne, ha már jöv?re tapasztalhatnánk valami hasonló intézkedés csíráit. Addig azonban a bevett gyakorlat szerint készüljünk az augusztusi kánikulára. Merthogy lesz, megígérték.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
