Kevésnek vélik annak az esélyét, hogy épp az őszi választásokra álljon talpra az a játékos, amelyiket a nyár eleji önkormányzati választásokon sikerült padlóra küldeni. E számításban kétségkívül van racionalitás. A politikai támogatottságnak ugyanis szociálpszichológiai összetevői is vannak: a választók ahhoz vonzódnak inkább, akit esélyesnek tartanak a győzelemre.
Az RMDSZ-politika meghatározói arra számítanak, hogy ismét nekik hoz majd szavazatokat az egység hívószava is, mely oly fontos az erdélyi magyarság számára. Tartalmi elemekről pedig nem esik szó. Az egység célként jelenik meg a szövetség politikai retorikájában. És a választónak már nem is jut eszébe megkérdezni, hogy milyen cél szolgálatába állított egységet hirdetnek neki. Ösztönösen a jó ügy, az autonómia melletti egységre gondol. Pedig az egység akár az érdekei ellen is szólhat. Ha ugyanis azt mondanák: tagadjuk meg egységesen az anyanyelvünket, lehetetlenítsük el egységesen az autonómiatörekvéseket, álljunk ki egységesen azért, hogy vezetőink bankbetétei mérték fölött gyarapodjanak, nem biztos, hogy hívó szó maradna az egység.
Az RMDSZ olyan próbára készül, mint a hegymászó, aki a kedvező hátszélben bízva biztosítókötél nélkül kezd kapaszkodni a sziklafalon. Bízik a saját erejében. Kockáztat. Ünnepelhet, ha sikerül feljutnia, meghal, ha lezuhan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
