És van is időnk elgondolkozni ezen, például míg sorba állunk az E60-as európai műút kolozsvári bevezető szakaszán. Azon az úton, amelyen a két hete felfestett rendteremtő sávok immár állandósították a forgalmi dugót. Azon az úton, amelyen a Dániából Bulgáriába fuvarozó lengyel kamion, és a Budapestről Csíkszeredába autóbuszozó vendégmunkás együtt kerülgeti a környező falvakból Kolozsvárra ingázó autósokkal a szászfenesi szekereket.
Csak most érezhetjük igazán, hogy Ceauşescu és a fordulat utáni kormányok nem a külföldi bankok felé, hanem a saját népük felé halmoztak fel adósságot. A legtöbbet pedig éppen az infrastruktúra terén. Nem épültek meg az országot széltébe-hosszába átszelő autópályák, a nagyvárosokat megkerülő körgyűrűk, a falvakat elkerülő országutak, nem épültek parkolók a tömbháznegyedekbe, parkolóházak a belvárosokba, és az örökölt infrastruktúra állagát sem sikerült megőrizni. És ha innen közelítjük meg a kérdést, meglehet, a magyarországi államadósság a kisebb teher. Mert ami ott megépült, az készen van már, az használható. A romániai infrastruktúra kiépítése még csak ezután következik, az építkezéshez csak ezután kell felvenni a hiteleket, melyek ugyanakkora kamatterheket rónak majd ránk is.
De mit tegyünk, amíg megépül az infrastruktúra? Megtiltható-e a falusi gazdának, hogy lovat tartson, ha pechére épp az E60-as halad el a kapuja előtt, és már azzal is törvényt sért, hogy kihajt a szekérrel az udvaráról? Megtiltható-e az autósnak, hogy leállítsa egy belvárosi utcában az autóját, ha nincs lehetősége arra, hogy szabályszerűen parkoljon? Megtiltható-e, hogy az autóbusz a biciklis sávon előzve haladjon előre, ha különben percekig akadályozná a forgalmat? Mi a fontosabb: a közlekedés szabályszerűsége vagy a közlekedés működőképessége?
A dilemma jelentkezése miatt elsősorban a politikai osztály a felelős, mely évtizedeken át képtelen volt arra, hogy előre lássa a folyamatokat. Így hát egyáltalán nem hangzik jól a kolozsvári pártelnök polgármester szájából az a kérés, hogy a működőképesség biztosítása céljával adják meg a szabályok áthágásának a jogát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
