2007. február 23., 00:002007. február 23., 00:00
A téma azonban megérdemelneegy misét. Aligha kell bizonygatni, hogy az európaitársadalmak szekularizációjának „hőskora”óta némiképp megváltozott az egyházés politika viszonyrendszere. Az, hogy a vallásiszervezetek nem szólhatnak bele a társadaloméletmenetébe, azt jelenti, hogy álláspontjukjogilag nem kötelező érvényű senkire, magukra ahívekre sem. És ez nagyon is jól van így.Az egyházat a közéletből mindenestülkiutasítók érvelése azonban nyilvánvalóellentmondásokat tartalmaz. Egyrészt elvárják,hogy az egyház fosztasson meg minden előjogtól (amivelegyet is lehet érteni), másrészt viszontfelhorkannak, ha a vallási vezetők azzal az alapvető joggalélnek, amely minden magánszemélyt, illetvecivil, társadalmi szerveződést és testületetmegillet: a véleménynyilvánításjogával. Szekuláris demokráciában azantiklerikalizmusnak nincs igazi tétje, s amúgy ismulatságos, ha nem hívők vagy „kívülről”bírálók szeretnék leszögezni, mi isaz egyház feladata. Ha a vallási-etnikai-kulturálisidentitáskinyilvánítások újbólifellángolása közepette a dogmatikussácsontosodott liberalizmus ezzel nem vet számot, akkor nem aklerikális konzervativizmus lesz a legfőbb ellenfele – mintazt képzeli –, hanem az Idő és a Valóság.Csupa nagybetűvel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
