2007. október 12., 00:002007. október 12., 00:00
Helyesbítések, nyilatkozatok és ellennyilatkozatok járják körül a „végeredményben kit is támogat az európai jobboldal?” bonyolult kérdéskörét – mintha az erdélyi magyar választói opciók alakulása szempontjából különösebb jelent?séggel bírna, hogy kivel szimpatizálnak a néppárti prominensek. A riadalomnak nem is ez az igazi oka.
A szövetség vezet?i pontosan tudják, hogy Wilfried Martens nem azért nyilatkozott ily módon, mert félretájékoztatták, vagy mert nem ismeri a romániai helyzetet (ez a feltételezés enyhén sért? is a legnagyobb európai pártcsalád elnökére nézve). A független jelölt óvatos támogatása egyben finom jelzés is. Természetesen szó sincs arról, hogy az EPP els?sorban ne a saját tagpártjait favorizálná, ez mondhatni kötelessége, és józanságának fokmér?je is. A „kétirányú” támogatás ténye viszont következtetni enged az RMDSZ néppárton belüli súlyára (és arra, hogy az EPP-n belül nehezen állhatja a sarat a „nehézsúlyú” Fidesszel, vagy – Romániából – a Demokrata Párttal szemben). Tisztán eszmei szempontból aligha kifogásolható T?kés indulásának bátorító fogadtatása: mi oka lehetne az európai jobbközépnek, hogy ellenezze egy karakteresen keresztyén-konzervatív irányultságú politikus EP-jelöltségét? Fontosabb viszont – és valójában ez „kavart be” az RMDSZ-nek –, hogy a jelek szerint immár Európából is érzékelhet? a püspök körül lassan kialakuló honi politikai „er?tér”, amellyel az elkövetkezend?kben valószín?leg számolniuk kell – a néppárt egyfajta kivárásos „terepfelmérésér?l” (is) lehet szó tehát.
A bizonyos csak az, hogy a választási kampány g?zer?vel beindult, mégpedig meglehet?sen morbid felütéssel – a nemzeti gyásznapon. Mindkét fél igyekszik politikai nagyágyúkat is bevetni a csatamez?n. Rezignáltan latolgatjuk, vajon mennyire sikerül szétl?niük egymást a következ? parlamenti választásokig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
