És ha elgondoljuk, hogy az elsõ mûanyag palackok 16-17 évvel ezelõtt kerültek a kereskedelembe és onnan a szabadba, tragikus következtetéseket vonhatunk le. A szeméthegyek az utóbbi másfél évtized termékei. Ha hasonló ütemû szemetelést vetítünk elõre, 10–15 év múlva már nem lesz ahová kirándulni. Nem lesz egy négyzetméternyi gyepszõnyeg, ahová leülhetünk majd megpihenni.
Nem lehet tehát legyinteni a szeméttárolók ügyére. A szemét korszerû tárolásának a megoldatlansága nemcsak a környezetet veszélyezteti, de társadalmi feszültségeket is szíthat, a szemét exportálása pedig akár háborúkat is gerjeszthet a jövõben. És szemétügyben Románia rendkívül rosszul áll. A falvak egy részében máig nem szervezték meg a hulladék összegyûjtését, elszállítását; a szelektív hulladékgyûjtés pedig még a nagyvárosokban sem kezdõdött el. Még szomorúbb, hogy a lakosságban egyáltalán nem sikerült kialakítani a környezettudatosságot.
E tudatosság hiányát jelzi az a tény is, hogy a lécfalvi gazdák csendesen tudomásul vették, hogy szeméttároló épül településük határába. Ez csak abból a szempontból jó, hogy segíti a háromszéki szeméttárolás gyors megoldását. A csend azonban azt is jelzi, hogy a lécfalviakban nem tudatosult: alkuhelyzetben vannak, megkérhetik a szeméttelep közelségébõl fakadó hátrányok árát.
A szerzõdés megkötése után a település lakói már csak azt tehetik, hogy a legkövetkezetesebb módon számon kérik a szerzõdés betartását, és bármilyen – számukra hátrányos – eltérés esetén akár peres úton is érvényesítik érdekeiket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
