2007. február 26., 00:002007. február 26., 00:00
De nagy szüksége volt erreaz MSZP-nek is, hiszen e konglomerátumpártot –amelyet korábban csak Orbán démonizálásatartott össze – most már nemcsak belső érdekellentéteifeszítik, de ki van téve a közhangulat erőteljespártalámosó örvényeinek is. Azegymásba meneküléssel – és akongresszuson elhangzott pártelnöki beszéddel –eldőlni látszik egy régi kérdés:Gyurcsány végleg elszánta magát, hogy aposztkommunista gyűjtőpárt konszolidálásahelyett a Nyugaton „kaviárbaloldalnak” nevezett –nagytőkéseket és bérből élőketegyetlen szolidaritásernyő alá terelő – modellthúzza rá az MSZP létező szocialistaságára.
A terv távlatos. Csak kétakadálya van: Gyurcsány és Magyarország.A terv elgondolójának ugyanis nem csupán apolitikai cselekvés terén kell eredményesneklennie – Gyurcsány kétségtelenül az –,hanem hitelesnek is az értékek megjelenítésében.Viszont kétséges, hogy az egyik nap a blogjábana szimbolikus politizálást kárhoztató,másnap pedig a nemzeti progressziórólemelkedetten beszélő kormányfő hiteles lesz-e ebben.Magyarország pedig magának az eddigi Gyurcsány-politikaszolidaritásteremtő erejének a csattanóscáfolata. Márpedig az a modern MSZP-vízió,amely a baloldalon belül akarja megteremteni a nemzetiszolidaritás prototípusát, márissikertelenségre van ítélve, ha zászlóvivőjelátható módon szembekerül az országlakókdöntő részének igazságigényével.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.