2007. december 07., 00:002007. december 07., 00:00
Nehéz ugyanis jól kommunikálni azt az üzenetet, miszerint rosszindulatú rágalom volt minden olyan ellenzéki elõrejelzés, amely elõrevetítette ezt a fejleményt – miközben a fejlemény valóban bekövetkezett. Lehet vitatkozni azon, hogy Frunda György listavezetõi exponálása pozitív vagy negatív hatással volt a szövetség támogatottságára, annyi azonban bizonyos, hogy a szenátor ismertsége és gondosan felépített arculata (amelynek kulcseleme az európai nívójú, reálpolitikusi attitûd) igen vonzónak tûnik az erdélyi magyar szavazótábor jelentõs része számára. A szövetség vezetõi bizonyára érezték, hogy nehéz megúszni hitelrontás nélkül ezt a – sokak által elõrejelzett – visszaléptetést: jobban mondva csak akkor lehet megúszni, ha olyan aduász kerül az asztalra, amely felülír minden korábbi ígéretet, és legitimálja a döntést. A jogi és emberjogi bizottság elnöki tisztségének megszerzése kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik, még akkor is, ha okoz némi rossz szájízt az ígéret be nem tartása. Nagy bakit követett el viszont az RMDSZ azzal, hogy kész tényként tálalta ezt a valóban kecsegtetõ lehetõséget (a baráti média pedig felerõsítette a pozitív üzenetet). Mint kiderült viszont, mégsem eszik olyan forrón a kását, mivel a kérdés legalább januárig eldöntetlen marad – mondjuk ezt akkor is, ha közben sok sikert kívánunk Frunda Györgynek a bizottságelnöki tisztség elnyeréséhez.
Alighanem igaza volt Markó Bélának, amikor az elnökváltó referendum után az általa vezetett párt kommunikációjának hiányosságairól beszélt. A Frunda-affér ilyetén kezelése azonban – hogy klasszikusokat idézzünk – több mint bûn: hiba. Az RMDSZ amúgy is megkopott bizalmi indexét semmiképpen nem javítják az ilyen esetek.
Legfennebb pontosabb képet rajzolnak a „nagyvárosi legendák\" születésének körülményeirõl.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
