2007. július 04., 00:002007. július 04., 00:00
Hiába mondta ugyanis Markó végig e hat hét alatt, hogy párbeszédre van szükség, „szorosabb kapcsolatra” a választókkal, minden jel szerint nem tud, és nem akar szakítani a párbeszéd rá jellemz? gyakorlatával: a monodialógussal. E sajátosan markói m?faj jellemz?i: a politikai viták elkerülése, az alapkérdések minimalizálása, illetve olyan kabinethomályba való visszaszorítása, amelyben csak az RMDSZ taktikai er?fölénye érvényesül.
Ma viszont ez már folytathatatlan. Markónak nyílt vitákat kellene vállalnia eddig nem vállalt ellenfeleivel, eddig nem vállalt kérdésekben.
E vitáknak pedig három alapkérdésre kell kiterjedniük. El?ször is, milyen legyen az RMDSZ és ellenzéke együttlétezésének az az új kerete, amelyben mind a politikai verseny – a pluralizmus –, mind az együttm?ködés fenntartható. Másodszor: mit kell tartalmaznia az autonómiára és néhány további közjogi kérdésre vonatkozó minimál-egyetértésnek. És végül: kik és hogyan döntsenek a támogatásokról úgy, hogy abból egyetlen csoport se érezze magát kiszorítottnak, és ne lássa azokban a másik klientúraépít?, er?fölényszerz? törekvéseit.
Ezek a kérdések azonban az erdélyi magyar politika rendszerváltáskor kialakult alapjaira, keretére vonatkoznak. Markó pedig – most már Domokos Géza örököseként is – nem tudja, és nem akarja feladni e kereteket. Dilemmája is ebb?l fakad: hogyan beszéljen az alapkérdésekr?l úgy, hogy valójában ne beszéljen róluk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
