Ezeken a találkozókon aproblémákról akkor kell említésttenni, ha azokat megoldották már. Csak amosolydiplomácia mércéje alapján lehetazt a következtetést levonni, hogy a lehetőlegszerencsétlenebb időpontban látogatott RomániábaSólyom László, hogy a székelyföldibelső népszavazás „belerondított” atárgyalásai menetébe.
Az erdélyi magyarságsoraiban alighanem azok vannak többségben, akikbenkorábban is ellenérzéseket váltott ki, haa két ország vezetői túlzottan összemelegedtek.Nem azért, mert viszályra kódolták agénjeiket. Inkább arról van szó, hogy aközösség helyzetét sem Markó Béla,sem Tőkés László nem tekinti rendezettnek. Hapedig ilyen körülmények között túlzottaz összeborulás a magyar és a román államvezetői között, az csakis az erdélyi magyarközösség érdekeiről való lemondásárán történhet.
Ha innen közelítünk amagyar államfő látogatásához,alkalmasabb időt nem is lehetett volna találni. Az SZNT belsőnépszavazása biztosította, hogy SólyomLászló arról beszéljen, amiről beszélniekellett. És becsületére válik, hogy aztmondta, amit kellett, megállapításaival addigment el, ameddig tisztségéből adódóanelmehetett. A normalitás hangján szólt azautonómiáról, az anyanyelvi oktatásról,a kétnyelvűségről egy olyan világban, amelybentudatlanság és előítéletek elegyetorzítja a közbeszédet. Ez pedig többet tesza mosolygós lemondásnál. Elhozhatja azt az időt,amikor az autonómia bukaresti megítéléseválik a román–magyar államközikapcsolatok mércéjévé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
