2008. március 18., 00:002008. március 18., 00:00
Például azt, hogy mennyire képesek befolyásolni egy párt létezõ vagy potenciális választói elõtti hitelességét a bejegyzésben szereplõ adatok. Az MPP vagy az RMDSZ statútumában például egyetlen utalás erejéig sem szerepel a magyar nyilvánosság elõtt mindkét párt által elõszeretettel lobogtatott autonómia-célkitûzés. Elítélendõ csúsztatás, vagy megértésre érdemesülõ pragmatikus józanság? A tények beszélnek majd, vagy a kinyilatkoztatásnak is fajsúlyos szerepe lehet? Mindkét változatnak vannak pártolói és kifogásolói, csak abszolút értelemben megfellebbezhetetlen válasz nincs a kérdésre.
Mint ahogy a pártépítés technikája is rengeteg kérdést vet fel. A széles körû döntési demokrácia önmagában dicséretes dolog, csak éppen egy szervezet rugalmasságát, reakciókészségét befolyásolhatja negatív módon. A lényeg itt is a részletekben rejtõzik, nevezetesen abban, hogy mennyire mûködik hatékonyan a belsõ ellenõrzõ rendszer, amely a túlburjánzásokat hivatott meggátolni, a kóros hatalomkoncentrációt kellene hogy megakadályozza. Ha egy önmagát menet közben, elodázhatatlan feladatok teljesítése közepette formáló párt vázol fel manökenkarcsúságú vezetési struktúrát, húzását magyarázhatja éppen idõzavarral. De azt is kockáztatja, hogy kiábrándítja a széles spektrumú demokrácia híveit, s amúgy is kezdeti fázisban lévõ káderképzését saját kezûleg torpedózza meg.
Persze onnan is lehet közelíteni, hogy hasonló ügyekben mi tartozik a nyilvánosságra? Mi minõsül jobb befektetésnek: minden trükköt ismerõ jogászok útmutatásainak megfelelõen siklani a törvény dzsungelében, vagy nyíltan deklarált célokkal megalapozni a formáció hosszú távú hitelét? Egy dolog biztos: a demokráciák történetében még senkinek sem sikerült mérkõzést nyernie a társadalommal szemben. De még döntetlent elérnie sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
