például arról, hogy milyen iratokat kell a mappába gyűjteni a vízumkérelem benyújtásához. Ha valaki másodkézből szerezte meg az információt, azt kockáztatta, hogy hiányos dossziéval állja ki a sort, és kérvényét visszadobják. Világos volt az üzenet: románok, üljetek csak otthon! Ne akarjatok Németországba jönni!
A történetet a máramarosszigeti Tisza-híd tegnapi megnyitása juttatta eszembe. Csakhogy úgy tűnik, ezúttal az EU-taggá lett Románia vértezte fel magát azzal a gőggel, amely a német hatóságokat jellemezte a 90-es években. Mert egyértelmű, hogy Ukrajnának fontosabb az EU-felé nyíló újabb határátkelő. Nemcsak stratégiai, hanem regionális szempontból is. Trianonban a nagyhatalmak nemcsak Magyarországot csonkították meg; az elcsatolt területeket is úgy osztották fel a rajtuk osztozkodó államok között, hogy egységes kistérségeket, sőt esetenként településeket szeltek ketté. A határok Romániában Máramarosszigetet tették afféle Isten háta mögötti várossá, de talán nálánál is jobban megsínylették a szétszakítottságot a régió Ukrajnához csatolt települései.
Önmagában is üzenet az a tény, hogy a 21. században csak egy fagerendákból összetákolt egysávos hidat építenek a két ország között, amelyet fél év után máris egy évre le kell zárni karbantartási, felújítási munkálatok miatt. Hasonló fahidakat ma már kisebb patakokon át, a falvak felszege és alszege között sem építenek. Mindenütt gondolnak arra, hogy az építmény időt álló legyen. A látszathídverés valami olyasmit üzen: ukránok, üljetek csak otthon! Nem kelletek!
Már csak abban lehet reménykedni, hogy a négy év múlva esedékes választások előtt a mandátumuk megőrzésére pályázó elöljárók újra felavathatják a hidat, miután elvégezték rajta az állagmegőrzési munkálatokat. Hacsak az a fránya kivitelező nem késik el az átadással, amiként most történt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
