2007. szeptember 26., 00:002007. szeptember 26., 00:00
Attól azonban, hogy a Habsburg-tulajdon visszaszolgáltatásának jogosságát nem írja felül a tegnapi parlamenti buzgóság, még fontos és figyelmeztet? felkiáltójelként meredezik a „honvéd?” akadékoskodás.
A formai hibák mögé búvó obstrukció ugyanis – bár nem vadonatúj felfedezés – annak a retrográd gondolkodásnak az életképességét jelzi, amely csak a saját érdekek esetében tartja mindenekfölöttinek a magántulajdon szentségét, illetve a történelmi jóvátétel erkölcsi és anyagi parancsszavát. A szelektív következetesség mögött lobbiérdekek dolgoznak, amelyek a nagy érték? ingatlan esetleges értékesítésének befagyasztását célozzák. A román államnak ugyanis hiába van el?vásárlási joga, nincs pénze a nagy érték? tranzakció végrehajtásához, márpedig a kastély külföldi kézbe kerülésének veszélye súlyos presztízsveszteség felh?jeként lebeg a szaktárca, illetve a kormány fölött. Arról nem is beszélve, hogy az így vagy úgy valószín?síthet? kormányváltás nyomán már egy másik színezet?nek ígérkez? kormány állíthatja vissza a törvényesség auráját – reménybeli apró figyelmességek árán.
A visszatáncolás, a restitúciók jogosságának megkérd?jelezése önmagában is roppant rossz üzenet az Unió felé, ám a román jogbiztonság csorbulása mellett egyéb veszélyt is el?revetít: a legtöbb restitúciós ügyben érdekelt romániai magyar közösség több ingatlana esetében is beindulhat a formaihiba-gyártás. Ebben az esetben pedig a kutyaugatás bizony megakaszthatja a karaván tegnapig töretlennek hitt haladását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
