2008. január 25., 00:002008. január 25., 00:00
A kulturális hatóságok stratégiája a magyar nyelvû mûsorokat is sugárzó adó ellehetetlenítésére – a legutóbbi radikális lépést leszámítva – meglehetõsen alattomos: a frontális támadás helyett a formailag védhetõ, ám következményeit tekintve ugyanolyan veszélyes harcmodor került elõtérbe a korábbi, nyíltan soviniszta hõbörgések helyett (azok megmaradnak a Hedvig nevû bábukra lövöldözõ rendõrruhás idiótáknak). Magyarán: a pátriások kénytelenek középhullámon sugározni, amely jóval költségesebb – aztán meg költséghatékonysági szempontokra hivatkozva hozzák a rádiót kellemetlen helyzetbe. A szlovákiai magyarellenes stratégia látszólagos „finomodása\" – a sors fintora révén – egybeesni látszik a romániai nacionalizmus újbóli erõsödésével. Romániában az utóbbi években a hagyományos, keménykedõ nacionalizmus egyre erõtlenebbé vált, az azt megtestesítõ, legitimációját a nyílt magyarellenességbõl nyerõ politikai erõk alól fokozatosan „elfogyott\" a bázis – ennek legutóbbi jele a Nagy-Románia Párt EP-választáson elszenvedett csúfos kudarca. A „törzsi\" jellegû gyûlöletet sikerrel csatornázta be egyfajta liberális, eurokonformnak látszó diskurzus – amely a maga során veszélyesebb lehet az oktalan és ostoba (ezért könnyebben kiismerhetõ) agresszivitásnál. A régi vágású nacionalizmus „feltámadását\" olyan jelenségek mutatják, mint Dan Voiculescuék törvényjavaslata a román nyelv kötelezõ ismeretérõl. Aminek a képtelenségén lehet nevetni ugyan, de a hasábjainkon már oly sokszor megénekelt szlovák példa azt üzeni: minden lehetséges.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
