Csakhogy a helyzet távolról sem mulatságos, hiszen emberek, f?leg kismamák és gyermekek egészségét érinti az a még 1989 el?ttr?l átörökölt felfogás, miszerint, ha a statisztikákban nem jelenik meg, a valóságban sincs baj. Nagy valószín?séggel ennek köszönhet?, hogy míg világhíru kórházakban és klinikákon is voltak, vannak és lesznek fert?zések, mifelénk ez még a m?ködési engedély nélküli kórházakban sem fordul el?, ha egyszer nincs róla adat.
De a kommunizmus idejéb?l áthozott mentalitás mögött – kis gonoszsággal – anyagi vonzatot is lehetne keresni. Hiszen a jó statisztika a kórházak jó hírnevét öregbíti, tehát a hálapénzt tartalmazó boríték is vastagabb. Egy valamirevaló erdélyi kórházban ma már pironkodik a húszperces vakbélm?téten átesett beteg rokona, amikor téesznyugdíjának csak a tízszeresét képes a hippokratészi eskü alatt álló szakember zsebébe nyomni. Hiszen a cérna kiszedése még hátravan. Napi két-három ilyen m?tét annyi nettóban, mint egy szakképzett kezd? tanár havi alapfizetése bruttóban.
Adjon ki, amennyit akar, vagy tud, legyen kívülr?l minden szép és jó, de azért mégiscsak furcsa, hogy mindeközben a romániai kórházak alig tíz százaléka foglalkoztat fert?zések megfigyeléséért és felszámolásáért felel?s szakembert. Miközben – dr. Bárányi Ferenc volt egészségügyi miniszter és politikus szerint – a nem megfelel? körülmények miatt a romániai kórházak több mint egyharmadát be lehetne zárni.
De vajon hogyan lehetne kezelni a beteg romániai egészségügyet?
Hazudozás ellen aligha találtak már fel gyógyszert, a megfékezésére kilátásba helyezett bírság pedig annyit ér, mint holt lovon a patkó. Hiszen, ha azért rónak majd ki bírságot a kórházmenedzsment fejére, hogy a kórházban más betegséget is összeszedett pácienst nem jelentenek, lesz itt, fert?zés, amennyi kell. Papíron mindenképp. De a kezelést pontos diagnosztizálással szokták kezdeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
