Nos, valami ilyesmi van kibontakozóban az európai parlamenti választások kampánya kezdetén is. Az egymással versenybe szálló magyar jelöltek presztízskérdést csinálnak abból, hogy bebizonyítsák: magukénak tudják Wilfried Martens és az általa vezetett Európai Néppárt támogatását.
Kiváltképp az RMDSZ áldoz sok energiát a bizonyítási eljárásra. Vezet?i Brüsszelben is, Bukarestben is próbálták meggy?zni a néppárti elnököt, hogy eressze el T?kés László kezét, és a szövetség mellett tegye le a garast a magyar–magyar versenyben. Sikerült is elérniük, hogy a néppárti elnök intenzívebb támogatási formát ígért a romániai tagpártoknak, mint a formailag függetlenként induló, de bejutása esetén a néppártba tartó T?kés Lászlónak. Ennek következményeként az RMDSZ egyik kampányrendezvényére minden bizonnyal eljön a politikai tömörülés f?titkára, Antonio Lopez-Isturiz.
Nagy siker. De vajon ér-e valamit? Hányan lesznek az erdélyi magyar választók közül, akik Martens szavára hallgatva döntik el, hogy kire voksoljanak? Lesz-e egyáltalán olyan, aki majd Antonio Lopez-Isturiz kampánybeszédét meghallgatva hozza meg a végs? döntést? Aligha.
Minden bizonnyal az a tény torzította el a szövetség kampánystratégáinak ítél?képességét, hogy azt gondolták: le tudják nullázni Orbán Viktor T?késnek ígért kampánytámogatását. Azt próbálták elérni, hogy a Fidesz elnöke ne tehesse ezt meg brüsszeli int? vagy néppárton belüli presztízsveszteség nélkül. Nem vették figyelembe, hogy a néppártban is a nagy számok törvénye érvényes. Wilfried Martensnek fontosabb az Orbán Viktor alelnökkel és a Fidesszel fenntartott partneri kapcsolat, mint Markó Béla szövetsége. A gitárdarabot, amelyb?l a riválisnak is jutott, alighanem fölösleges megtartani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
