2007. október 26., 00:002007. október 26., 00:00
A kísérlet akkor bevált: az RMDSZ kihúzta ellenzéke lába alól a talajt, a történet most csupán annyi változással ismétlõdik, hogy az új választási törvénytervezetet benyújtó kormány csökkentené az indulni szándékozó nemzetiségi tömörülések által begyûjtendõ támogató aláírások számát.
Az újabb kiszorítósdi játékban az az RMDSZ-csúcsvezetés vállal fõszerepet, amelyik szeptember derekán még a befogadó stratégia mellett tett esküt. Az RMDSZ-oligarchia ugyanis a jelek szerint még idõben szeretné mozgásképtelenné tenni, de legalábbis igen nehéz helyzetbe hozni az erdélyi megközelítésbõl egyébiránt különösebb választási lehetõséget nem jelentõ, szintén „pártosodó” MPSZ-t. Összességében pedig – s ez a nagyobbik veszély – bármiféle alternatívát.
A felmérések szerint az EP-választásokon az elõzetes felmérések szerint négy százalék alatt teljesítõ, bukástól tartó szövetség – pontosabban csúcsvezetése – ugyanis látja: ekkora „támogatottság” a jövõ évi parlamenti választásokon is elõfordulhat, az RMDSZ-oligarchia parlamenti, netán kormányzati jelenlétét kockáztató bármely más magyar kísérletet el kell fojtani.
Csírájában és a nép nevében. Holott a romániai magyarság parlamenti jelenléte a másként gondolkodókkal alkotott és alkudott, de a jelenleginél vélhetõen sokkal nagyobb támogatottságot élvezõ összefogásban is biztosítható. Errõl viszont nem készíttet felmérést sem a szövetség, sem az ellenzék.
Márpedig választási lehetõséget biztosító másság híján nincs kontroll, a romániai magyarság legfelsõbb szintû politikai közképviselete pedig – mint tevékenység – balkáni típusú, húsosfazék körüli tolongássá aljasul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
