2007. február 09., 00:002007. február 09., 00:00
Túl azon a meghökkentő állításon, miszerint az erősen nemzeti érzelmű terrorlegények a nemzeti szuverenitás szimbólumát óhajtanák levegőbe repíteni (az ilyenszerű törekvés általában a szélsőbal-anarchoid merénylők privilégiuma, Guy Fawkestól errefelé), a dolog elvileg figyelmet érdemel. Mégpedig azért, mert a különböző veszélyfokú fenyegetettségre többek közt a kancelláriaminiszter, az igazságügyi államtitkár és a kormányszóvivői iroda � tehát néhány, a lehető leghivatalosabb fórum � hívta fel a figyelmet.
Vegyünk mély levegőt. Két verzió lehetséges: az információk vagy hitelesek, vagy nem, a kormány vagy igazat mond, vagy nem. Efféle bejelentések hallatán az emberek óvóhely után néznek, és úgy egyáltalán: igyekeznek komolyan venni az ügyet. Amennyiben ez az egész viszont kamunak bizonyul, abból az illetékes szerveknek illik levonni a megfelelő következtetéseket.
A korlátlan nagyotmondás országában azonban nem szokás megfelelő következtetéseket levonni. Egyelőre úgy tűnik, az éterbe eleresztett vészforgatókönyv egyetlen célt szolgál: a jogsértő Kossuth téri kordon időleges fenntartásának legitimálását. A polgárok idegeinek borzolása látszik az egyetlen közös pontnak, amely � más-más mértékben és felelősséggel � a kormányt, az ellenzéket, a rendőrséget és a �forradalmárokat� összeköti. Mindehhez adott egy lassan állandósuló �átmeneti� időszak és egy �műveleti területté� nyilvánított karhatalmi gyakorlóterep, amit Magyarországnak hívnak.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.