Ők voltak az első hackerek, az emberek túlnyomó többsége számára érthetetlen legújabb technika első lovagjai, akik valóban az önzetlen segítségnyújtás szándékával, a károkozás elkerülésével módosították, javították, tökéletesítették a távközlési és információtechnológiai rendszerek, illetve elektronikus adatbázisok működését. Tették ezt nem mindig ortodox eszközökkel, gyakran illetéktelenül, vagy túllépve a törvényesség határait. Jelentős mértékben az ő munkásságuknak köszönhető, hogy a mindennapjainkat átszövő információtechnológiai valóság a jelenlegi fejlettségi szinten van.
Manapság kikopófélben van a hacker elnevezésnek ez a nemes értelme. Mert e tekintélyes legendáriumot és szubkultúrát gerjesztő tevékenység, sőt életforma mellett megjelent a „sötét oldal” is. Korábban a hacker pusztán virtusból tört be egy informatikai rendszerbe, hogy aztán a felfedezett hibákról és biztonsági résekről becsületesen tájékoztassa a célpontrendszert felügyelő kollégáját, hogy segítse annak munkáját. Napjaink digitális élősködői azonban bankszámlaadatokat, titkosított információkat lopnak el, hálózatok működését bénítják meg, vagy biggyesztenek teljesen öncélúan csúfondáros üzeneteket intézmények, cégek, szervezetek honlapjára. Románia világszinten élen jár a számítógépes bűnözésben, néhány vagány suhanc már évekkel korábban elérte, hogy a nagy internetes áruházak Romániába sem vállalnak csomagküldést, más cégek pedig letiltják a tranzakciókat, ha romániai számláról van szó. Romániában vannak olyan települések, ahol tényleges társadalmi problémává vált a jelenség: az állástalan fiatalok luxusautókat vásárolnak az interneten átvert „ügyfelek” pénzéből. Nem ismerjük őket, mégis világhírűek – negatív előjellel. Ők is az ország nagykövetei a határon túl, anélkül, hogy kitennék a lábukat városukból.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.