Elképzelhető, hogy lesznek akikegy-két kellemetlen beidézés utánmeggondolják: jobb lesz kívül maradni, a családi,egyéni boldogulás útját építgetni.Arra aligha lehet számítani, hogy vádatemeljenek a székelyföldi magyar vezetők ellen. Az1998-as csernátoni fórum szervezőit is éppencsak megjáratták. Az ügyészség nemtalált elég okot arra, hogy bíróságravigye az ügyet. És akkor még Románia nemvolt tagja az Európai Uniónak. A jogállamiságkereteit szabadabban értelmezhette.
Van azonban egy másik vetületeis az ügyészségi vizsgálódásnak.Noha az RMDSZ 1993-ban írta programjába az erdélyimagyar közösség kulturálisautonómia-,és a Székelyföld területiautonómia-igényét,14 év úgy telt el, hogy a román társadalomnaknem kellett igazán szembesülnie ezzel az igénnyel.Míg az RMDSZ politikusai a kormányzati pozíciókrafigyeltek, az autonómia hőbörgők szédültötletének tűnhetett. Nem kellett komolyan venni, mégcsak érvelni sem kellett ellene. Sólyom Lászlófebruári látogatása is igazolta, a jogilagmegalapozott felvetésekre nincs érdemi válaszBukarestben. Ha pedig innen közelítjük meg akérdést, könnyen juthatunk arra a következtetésre,nem is annyira rossz az ügyészségi vizsgálat.A székelységnek ugyanis akciókra van szüksége,melyek alkalmat adnak a célok megismertetésére,az érvek és ellenérvek megmérésére.Vizsgálatával az ügyészség isnapirenden tartja az autonómia ügyét, a társadalmivita kibontakozását segíti.
És még valami. Az EU-tagRomániának fokozottan kell figyelnie állampolgáraiszabadságjogainak a tiszteletben tartására. Azautonómia ma Brüsszelben bonyolult kisebbségi,közigazgatási kérdésnek tűnik, eterületeket pedig az Unió a tagállamokhatáskörében tartotta. Ha azonban a románkormány csak az emberi szabadságjogokat sárbatiporva képes leszerelni a székelyföldi autonómiahíveit, Brüsszellel is szembe találja magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
