2008. február 12., 00:002008. február 12., 00:00
Ő az „ezerfejű szövetségi kapitány\", aki a legrangosabb mesteredzőnél is jobb összeállítást tud, aki nagykabátban is értékesíti a helyzetet a fakezű-falábú csatár helyett. Vagy ő a leghűségesebb szerelmes, aki minden kudarc után megfogadja, hogy soha a lábát nem teszi be többé stadionba, ám a tétnélküli meccs reggelén már idegesen nézi az óráját, hogy „most öltöznek be a fiúk, most indulnak melegíteni...\"
A szurkoló esetenként azonban áldozat, mint ahogy az a csíkszeredai jégkorong kettéoszlása mentén körvonalazódik. Kérdés, hogy ennek törvényszerűen így kell-e lennie. A késztetés jogossága ugyanis, hogy a csíki hokistúltermeléssel valamit kezdeni kell, aligha kétségbe vonható. Csakhogy a kistestvér sokkal hamarabb kinőtte a rászabott ruhát, mint ahogy azt a nagyobbik elképzelte, s ez a sokk egyelőre kezelhetetlennek tűnik.
A dolog ugyanis egyelőre messze van a sport dimenziójától. A korábban örökérvényűnek tartott erőviszonyok feszegetése közben ugyanis a „károsult” képtelen meghaladni a sértettség állapotát. A szálak elvarrásához pedig az alapkérdésekben tájékozatlan szurkolót használják fel. Azt az embert, aki eddig csak a Steauát kategorizálta ősellenségként, s most nem érti – legfeljebb klubhűségből fakadóan gyakorolja –, mit is kérnek tőle.
Egy nem csak a hoki szempontjából homogén városban ez pedig komoly veszélyeket rejteget. A viharos vizekre tévedő rivalizálás ugyanis nemcsak a csíki hoki sportbeli helyzetét veszélyezteti, hanem fájdalmas ellenségeskedést szülhet. A klub feltétlen szeretete, a mérkőzések adrenalin-növelő hatása, plusz egy-két üveg sör a tudatos ködösítés mellett egészen szélsőséges helyzetet alakíthat ki. Márpedig a békét nem kell feltétlenül háborúnak megelőznie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
