Az elv tehát a kilencvenes évek elején alakult ki.
Akkor, amikor Romániában a Ceau?escu-kor szójás szalámijának az ízére való hivatkozással volt divatos lehurrogni azokat, akik külföldr?l hazalátogatván próbáltak tanácsot adni az itthoniaknak. Akkor, amikor Nagylaknál a román vámos még hosszasan elid?zött a Magyarországon vásárolt könyvvel a kezében. Amikor Bukarestben még idegesen kiáltották a más ország belügyeibe való beavatkozás vádját, ha az Országgy?lésben a határon túli magyar közösségek ügyében emeltek szót. Akkor, amikor még a magyar közmegegyezés részének számított, hogy az RMDSZ a romániai magyarság egyetlen legitim politikai képvisel?je.
Hol hát a határ? – teheti fel a kérdést az 1989 óta is sokat megélt erdélyi magyar ember. Az, aki ?szintén hitt a nemzet „határokon átível?” vagy „határok fölötti” újraegyesítésének az eszméjében, aki – hitelt adván a politikusoknak – az EU-csatlakozást a magyar egyesülés sajátos lehet?ségeként élte meg. Mert úgy érzékeli, a 21. század realitásai felülírták az antalli tézist. Aki ma az erdélyi magyarság belügyeibe való beavatkozásnak tekinti Orbán Viktor szerepvállalását, az nem számol a korral. Akarva-akaratlan a trianoni határok szigorát vágyja vissza. Ha ugyanis már fellazultak a határok, és nem szabdalják szét a magyar nemzetet, természetes, hogy a politikai szimpátiák, vélemények, az ezek alapján nyújtott segítségek is szabadon áramlanak át a határon. Különösképpen az európai parlamenti választások el?tt, amikor várhatóan valamennyi román párt kampányát a nyugati testvérpártok politikusai segítik majd. Az RMDSZ-nek inkább azon kellene elgondolkodnia, hogy akit segítségül hívhatna, annak a segítsége inkább viszi, mint hozza a szavazatokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
