A kérdést a Bihar megyei RMDSZ legújabb akciója idézte föl, amely során a szervezet aktivistái szórólappal a kezükben kopogtattak be a magyar családokhoz megkérdezni: elégedettek-e a megyei RMDSZ tevékenységével.
Akik kifogásolnák az akciót, azoknak tudniuk kell: t?lünk nyugatabbra is természetes, hogy a politikai szervezetek választások el?tt igyekeznek megnyerni a szavazók bizalmát. Ennek egyik eszköze a m?ködésükr?l délibábos képet fest? szórólap, melyet megpróbálnak a lehet? legtöbb potenciális választóhoz eljuttatni. Az is bizonyított, hogy hatásosabb, ha nem a postaládába dobják a lapot, hanem a párt valamely aktivistája személyesen adja azt át. Az ilyen találkozások ugyanis rövid párbeszédre is alkalmat teremtenek, amit a felkeresett úgy élhet meg, hogy lám, mégsem járnak az égben a politikusok, az ? véleménye is számít.
Baj csak akkor van, ha ezt az akciót népszavazásnak nevezik el. Ezzel indulásból a felkeresettek megtévesztésére játszanak, akárcsak a banális feladványt mutató televíziós játékok m?sorvezet?i, akik azt az illúziót keltik, elég bemondani a megfejtést, máris utalják a milliókat.
A megkeresett bihari magyar családoknak jó tudatosítaniuk, az igazi népszavazás akaratkinyilvánításról szól, annak kérdése nem általánosságokkal, hanem egy konkrét üggyel kapcsolatos. A bihari „népszavazást” közvélemény-kutatásnak is csak akkor lehetne tekinteni, ha annak kitalálói egy kérdéssorra adott válaszokból próbálták volna mérni a magyarok RMDSZ-hez való viszonyát. Az egykérdéses ív csak propaganda, amellyel úgy próbálnak politikai hasznot szerezni, mint az egyházalapító haszonles?.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
