2007. február 13., 00:002007. február 13., 00:00
A rosszul végzett vagy az el semvégzett munka sejtelme tolakszik az előtérbe. Azéa mulasztásé, amelynek elkövetői a hazaimagyarság érdekképviseletének csúcsánkeresendők. Valahol abban a megalkuvó, az egyéniérdekeket mindenek elé helyező langypolitizálásban,amely semmiféle konfrontációt nem vállaltfel, s amelynek néha kilátásba helyezettválaszlépéseit immár az sem veszikomolyan, aki meglobogtatja.
Legendák, talán elismerőmorajlást is fakasztó történetek keringeneka bukaresti politikai dzsungelben való tájékozódásnehézségeiről. Aki nem próbálta, talánne is vonja kétségbe. Ha azonban egy köztársaságielnök látja szükségét gyorstalpalótanfolyam megtartásának abban a témában,amelyre több mint 15 éve napi rendszerességgelkellett volna kinyílnia a politikai tankönyvnek, akkornem hagyhatók figyelmen kívül az ágaskodókérdőjelek.
Az autonómia kérdésénekparlamenti megvilágosítása eddig kimerültnéhány szórványos felszólalásban,majd a sebek nyalogatásában. Nagyon nehéz?Bizonyára. Csakhogy a hazai magyarság igazi közösséggéérésének egyetlen útjárólvan szó, olyan ügyről, amelynek méltóképviseletére hatalmazta fel jelöltjeit a romániaimagyar választópolgár. E mulasztáskövetkeztében fordulhatott elő, hogy SólyomLászlónak valahogy így kellett kezdenie: uraim,ez az a betű. A, mint autonómia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
