2007. június 18., 00:002007. június 18., 00:00
Az okot nem ismerjük, mindazonáltal néhány feltételezés megfogalmazható.
Az egyik – kézenfekvõ – magyarázat az lehet, hogy a magyar külügy máris konkrét arculatot kíván adni annak az új külpolitikai stratégiának, amely valójában még csak három irányelv – a biztonság, a gazdaság és a magyar identitás – általánossága szintjén létezik.
Ha valóban így van, akkor a mostani arculatváltó lépésbõl arra lehet következtetni, a román–magyar kapcsolatokban meglevõ hagyományos ellentétek ezután sem szûnnek meg, csupán nyelvet és frontot váltanak: a korábbi sérelmi és történelmi hátterû viták helyébe az uniós körülmények által átgyúrt viták lépnek majd. Azok, amelyeket jórészt brüsszeli frontokon és nyelven folytat le a két fél. Úgy is mondhatnánk: a mostani vita igazi tétje tulajdonképpen az, hogy a román–magyar ellentét átalakításában ki lesz majd hatékonyabb az uniós térben.
De az is meglehet – és ez a másik magyarázat –, hogy a magyar kormányt csupán az RMDSZ pozíciójának megromlása foglalkoztatja, az, hogy a két kormány közötti eddigi közvetítõ egyre inkább leértékelõdik. Ha viszont így van, akkor a mostani szokatlan lépés csupán az RMDSZ hídszerepének megõrzésére irányul. Ez viszont nem mást jelent, mint azt, hogy Magyarország kormánya továbbra is az RMDSZ-en keresztül marad foglya a korábbi román–magyar kapcsolatoknak, továbbra is azt gondolja, hogy Erdélybe Bukaresten keresztül vezet az út, és nem fordítva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
