Sokszor el is mondták, előbb-utóbb el kell jönnie annak az időnek, amikor a magyar választók nem az identitásuk, hanem a politikai meggyőződésük alapján szavaznak. Voksaikon a román pártok osztoznak majd.
Az elmélettel csak az a baj, hogy a román pártok eddig soha nem javasoltak a magyar ember számára vonzóbb megoldásokat, mint az RMDSZ vagy az MPP. Egyikük sem próbált például szélesebb körű kulturális autonómiát ajánlani a magyarságnak, mint ami az RMDSZ által szorgalmazott kisebbségi törvény tervezetében szerepelt. Ellenkezőleg: azt is sokallották, amit a szövetség minimális célnak tekintett. Azzal sem próbálkoztak, hogy magyarokat is bevonjanak saját vezető struktúráikba.
Ez a baj az RMDSZ-szel is. Úgy szeretné bekebelezni az MPP választóit, hogy voltaképp semmit sem ajánl nekik. Legalábbis azt nem, ami a másik oldalra vonzotta őket. Egy kicsit olyan ez, mint amikor egy lánynak csak anynyit mondanak: gyere fel a kéglimbe! Markó Béla akkor szólíthatja meg eredményesen az MPP szavazóit, ha azt is hozzáteszi, az RMDSZ felkéri a szövetség színeiben megválasztott székelyföldi polgármestereket, írjanak ki helyi népszavazást a területi autonómia kérdésében. Amíg ezt nem teszi meg, be kell érnie azzal, mint a magyar szavazatokra ácsingózó román pártok: a kicsik szavazatait csak a vezetőikkel való megegyezés útján lehet megszerezni.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.